Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

le': és a filnrfcekoi'os outomc-fcikusan szinkronban fut, ami természetesen könyv vagy füzet jellegű anyagnál non alkalmazható, A leolvasó gépek is motorikus neghajtásuak, sőt elektrocellás berendezésükkel másodpercenként három méter filmet is továbbítanak. A kutató által kivánt filmkockát /minden egyes filmkockának egyedi code-ja lévén/ "beállítják" , s ekkor megfelelő pénzösszegnek a képre szerelt perselybe való bedobása esetén a gép a fényképoásolatot is elkészíti. A mikrofilmeknek a levéltárakban való alkalmazása na nár általános, s a Nemzetközi Levéltári Tanács 1966-ban kü lön nikrofilnbizottságot hozott létre a nikrofilnezés és a levéltár kapcsolatainak tanulmányozására. A mikrofilmnek tehát jelentős szerepe van a XX. száza di levéltárakban. Elsősorban iratvédelni szerepét kell neg cnliteni. Az iratvédelem megkívánja, hogy az eredeti irato kat ne vegyék gyakran kézbe, feleslegesen ne használják, s főként hogy a kutatók egész sora párhuzanos kutatónunkával ne rongálja. A helytörténetirás körvendetes széles körül cl terjedése következtében a nagyobb tájegységekre vonatkozó iratokat a tájegységhoz tartozó mindegyik község kutató jóinak kézbe kell vennie. Ennek eredményeképpen az évszázadokon keresztül épen maradt iratok tönkremennek. Ezt akadályozza ncg a mikrofilmezés, s az eredeti iratokat csak az a kutató kaphatja meg, akinek témájához elengedhetetlen ez eredeti irat kézbevétele, például pzpirtörténettel, pecsétekkel foglalkozik. Iratvédelmet szolgálja az az eljárás is, amikor az iratok tanulmányozását az iratok őrzőhelyétől távollakó szó. mára a nikrofiln segits égével biztositjak, hiszen az ira-