Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

nyag tárolására alkalmatlannak kell nyilvánítani, s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az iratanyag abból mielőbb kikerüljön. Ha megvan a remény orra, hogy a raktárát fertőtlenités után megfelelő intézkedések foganatosításával /.szellőző nyilasok létesítése, rendszeres szellőztetés, mestérséges légcsere stb./ irntanyagtárolására alkalmassá lehet tenni, akkor ez intézkedések megtételével párhuzamosan koll megtörténnie a raktár fertőtlenítésének, amelyhez szakértők/az illetékes KÖJÁL, az Országos Levéltár/ bevonása szükséges, minthogy - habár a fertőzést a leggyakrabban a nc< vesség okozta penész idézi elő - nem ritkák a különböző férgek, amelyek mind az iratokat, mind a- raktártérben levő faanyagot /polc, szekrény, padló/ támadják meg, s ^fertőzést különböző gombafajták is okozhatják. Ha a fertőzés levéltárban őrzött iratanyagnak körülhatárolt /néhány iratfolyónéternyi részét/ érte, a fcrtőtlenitést az Országos Levéltár is elvégzi, Foglalkoznunk kell az irat- és levéltári állványzat, valamint a megvilágítás kérdésével is. A faállványba befészkelő rovarok /termitek/ ártalmasak az iratokra, s éppen ezért a fémállvány jobban szolgálja az iratvédelmet. Ujabban tért hólit az úgynevezett coupactus-rendszer, amely lényegében egymáshoz gépi vagy kézi erővel tolható zárt állványzat, s 23-4^ százalékos helyaegtakaritással jár, minthogy csak bizonyos számú állványszekrény után kell közöket hagyni, s ezenfelül jól védi az iratokat c por- és fényhatásoktól. Hagy hátránya költségessége, s magát az anyag használatát is nehezebbé és lassúbbá teszi, A napfény éppenugy árt az iratoknak, mint a nedvesség. Hatására az irás kifakul, a papir megbarnul, kiszárad, s töredezik. Igy például időszakosan látogatott kiállítások