Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Iratvédelem

ként) nilyen módon biztosítsuk épségben való fennmaradásukat, hogyan vegyük elejét a gyakori használat - a kézbevétel - következményeképpen óhatatlanul' előálló rongálódásának. Akkor, amikor a XIII. századtól kezdve okleveles adataink vannak az iratoknak hiteleshelyeknél történt elhelyezéséről, a családi iratoknak a várakban, a kastélyokban való elhelyezéséről, akkorhgyszersmind az iratvédelem múltjáról is vannak adataink. Az első kérdés tehát, hogy hol, milyen helyen és milyen módon lehet a legjobban az iratok biztonságos elhelyezéséről gondtoskodni, Habás sohasem kerül arra sor, hogy levél tárépitkezéekbe beleaólási jogunk legyen, mindennapi mun kánkban, feladataink elvégzése során sokszor adódhat olyan helyzet, amikor úgyszólván peroek alatt kell döntenünk afölött, hogy az adott levéltári vagy irattári raktártér alkalmas-e iratanyag elhelyezésére, biztonságos megőrzésére. Hiszen levéltári raktárak szüntelen kel et.meznek, akár saak levéltárok formájában, akár a járási levéltárak létesítésével, akárpedig az iratképző szervek már nem használatos egy re nagyobb mennyiségű ügyviteli iratainak elhelyezése során. Szükséges tehát, hogy összefoglaljuk azokat a legfőbb szempontokat, ame' yek alapján adott esetben valamely helyiségnek iratanyag elhelyezésére való alkalmassága megállapítható . 1. Száraznak kell lennie, s nem lehet sem tul meleg, sem hideg, a legmegfelelőbb a 15—18 -os hőmérséklet, s az 50-60 százalékos páratartalom. A 45 vagy a 65 százalékos páratartalom már ártalmas az iratokra. Ebből következik, hogy az'iratanyagot tartósan közvetlenül ne érhesse napfény .