Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi párt-levéltárügyről

SZŰCS LÁSZLÓ: A KÖZPONTI PÁRTARCHlVUMRÓL ÉS A MAGYARORSZÁGI PÁRTLEVÉLTÁRÜGYRŐL Előzmények A magyar munkásmozgalom szervezetei — kivéve talán a legkorábbi időszakot — mindig gondot fordítottak fontos irataik megőrzésére. Tudomásunk van az Általános Munkásegylet egy ládányi irattáráról, amelyet a hűtlenségi per alkalmával a hatóságok lefoglaltak. Magát az iratanyagot azonban már a múlt század kilencvenes éveiben hiába kereste Dombóvári Schulhof Géza, a magyar munkásmozgalom történetének egyik első kutatója. Viszontagságos volt a sorsuk a magyar munkásmozgalom más szervezetei által létrehozott irattáraknak is. A szakszervezetek iratait egy-egy üldözési hullám során feldúlták, lefoglalták. Az MSZDP irattárát többször is szétszórták, a legemlékezetesebb ilyen eseménye a fehérterror idején történt. Egy-egy élesebb politikai fordulat alkalmával (pl. 1944-ben maguk a mozgalom vezetői is pusztították az irataikat, hogy minél kevesebb támpontot hagyjanak politikai ellenfeleiknek. Szétszóródtak vagy elpusztultak a századforduló után kialakított magángyűjtemények is (pl. Mérő Gyuláé, Lóránt Richárdé). Fennmaradt azonban Révész Mihály gyűjteménye, amelynek gazdagsága sejtetni engedi, hogy milyen értékek mehettek veszendőbe. Az MSZDP a századforduló időszakától kezdve foglalkozott munkásmozgalmi dokumentációs központ létrehozásával. Jelentős ilyen jellegű intézmény felállítására azonban csak a Tanácsköztársaság idején került sor. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 18-án határozatot hozott a Forradalmi Proletár Múzeum létrehozásáról (a vezetésével megbízott diretórium tagjai: Diner-Dénes József, Krejcsi Rezső és Révész Mihály), amelynek feladatává tárgyi emlékek, könyvek, folyóiratok gyűjtését, munkásmozgalmi iratok átvételét és megőrzését tették. A szervezet székhelyéül a Wenckheim palotát (a mai Szabó Ervin Könyvtár épületét) jelölték ki. Ez a gyűjtemény is szétszóródott, egy része ugyan a Magyar Nemzeti Múzeumba került, de csak töredéke maradt fenn napjainkig. A magyar kommunista mozgalom iratai közül elsősorban azok maradták ránk örökül — a Kommunista Internacionálé irattárában —, amelyek ott keletkeztek, vagy oda kijutottak. A hazai illegális mozgalom irataiból csak nyomokban — s nem mint irattári anyag — maradt fenn valami. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt legalitása ellenére ismételt hatósági zaklatások között tevékenykedett. Szinte napirenden voltak a tisztségviselői ellen indított eljárások, pénzbírságok, perek, sajtóperek, irataik és sajtótermékeik elkobzása. A két világháború között a Szociáldemokrata Párt ismét kísérletet tett archívum létrehozására. Ami iratanyag ebből a korból ránk maradt, az ennek a kezdeményezésnek és a szervezéssel megbízott Révész Mihály fáradhatatlan munkásságának tulajdonítható. A felszabadulás után mindkét munkáspárt —agitációs és propagandamunkájának szempontjaitól vezetve — rövidesen hozzálátott a mozgalom régi dokumentumainak összegyűjtéséhez. A Magyar Kommunista Párt 1946 januárjában hozott határozatot egy anyaggyűjtő, majd egy párttörténeti bizottság létrehozására. A Szociáldemokrata Párt is újjászervezte archívumát. Az így kifejtett gyűjtőmunka eredménye alapján 1948-ban, amikor szó esett a két párt archívumának egyesítéséről is, a közös propaganda bizottság arról számolhatott be, hogy az „MKP munkásmozgalmi archívuma (Akadémia u. 17.) tartal-