TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Balázs Péter: Igazgatói értekezlet Egerben. • 1973. [LSZ 1973/3. 655-658. p.]
656 megjelenése után a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a tanácsapparátusban széleskörű oktatást tervez, amelyben számit a levéltárosok aktiv közreműködésére is. A tervezettel és a referátummal kapcsolatban az értekezleten élénk vita bontakozott ki. Általános volt az egyetértés abban, hogy az uj iratkezelési rcndc^r tervezete alapos és körültekintő elokeszito munka eredménye, s az érdekelt szakterületek szempontjait figyelembe véve a kérdéseket komplex módon vizsgálja. Többen felvetették azt a problémát, hogy az egységes iratkezelési szabályzatot nem lehetne-e szintekre /megye és főváros - város, járás és nagyközség - kisközség/ bontva megjelentetni. Ez esetben az egyes tanácsi szervek tipus irattári tervet kapnának, s nem kellene valamennyinek ezt külön elkészítenie. Az irattári jel alkalmazásával kapcsolatban több probléma is felmerült. Egyesek az egész szisztémát tul részletezőnek találták, ami a gyakorlati megvalósításban nagy hibalehetőséggel jár. Többen szóvá tették, hogy az irattári tételek és'a selejtezési határidők szoros kapcsolata az uj iratkezdési rendszer kardinális kérdése. A tervezetben viszont ügykörök szerepelnek, irattári tételként, ezek meghatározása olykor tul általános, igy a. selej tezhetőségük kérdése sem egyértelmű. Egyöntetű vélemény alakult ki abban a kérdésben, hogy az átmeneti levéltári megőrzés helyett a huzamosabb idő után selejtezhető iratoknak a tanácsi irattárban kell maradniok, ezek átvételére a levéltárak nem vállalkozhatnak. Felvetődött, hogy átmeneti levéltári megőrzés helyett meg kell fontolni a Tiikrofilm megoldás lehetőséget is. Ez egyúttal felveti a levéltári reprodukciók hitelességének kérdését is. Ugyanakkor szükiteni kell a nem selejtezhető, de levéltárba nem adandó iratok körét. Szóba került, hogy a rendelet hatályát a TÜK iratokra is ki kellene terjeszteni, s hathatósabban kellene gondoskodni a hivatali feljegyzések, továbbá az elnöki és elnökhelyettesi iratok védelméről is. A sok példányban meglévő felsőbb intézkedések selejtezhetőségének kérdésében a az álláspont alakult ki, hogy ha az ilyen jellegű iratok az alsóbb szerveknél érdemi intézkedést nem igényeltek és külön tételt alkotnak, akkor a tervezet selejtezési szempontjai figyelembe vehetők, más esetben az ezen intézkedéseket magunkban foglaló kérdéses ügyiratok selejtezhetősége dönti el a kérdést. Többen hangsúlyozták, hogy a megfelelő irattári helyiség kialaKitásáró1, valamint az iratoknak az irattárban való elhelyezési rendjéről és a jó minőségű papir használatáról is intézkedni kellene. Az irattárosok képzéséről, munkájuk fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsüléséről ugyancsak sok szó esett. A vitában elhangzottakra mind Fonyó Gyula, mind Varga János reflektált. Sík olyan javaslat hangzott el, amelyet a tervezet végleges szövegének kidolgozásánál még tekintetbe lehet venni /a jegyzék ügyköreinek számát csökkenteni kell, a községekben az irattári jel mélysége legfeljebb az ágazat betűjeléig menjen le, a levéltár csak a végleges megőrzésre kijelölt iratokat vegye át stb./, több probléma /tükröződő iratok sele jtezhetősége, reprodukciók hitelessége, anyakönyvi II. példányok
