MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

A magyar levéltárügy 1945—1969 77 sának. A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet c. sorozatban eddig Ember Győzőnek „Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig" és Veres Miklósnak „A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526—1849" című munkája jelent meg. 1961-ben a L.O.K. által létrehozott bizottság a közigazgatástörténet művelésére nagyszabású programot, egyben módszertani utasítást dolgozott ki. Az egész magyar közigazgatástörténet megírását a Központ 15 évre tervezte, amelyből 1961—1965 között a Horthy-korszak teljes hivataltörténetének kellett volna elkészülnie. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a munka — amely elsősorban az Országos Levéltár II. osztályára nehezedett volna — teljesen megfeneklett, s lekerült a napirendről. A közigazgatástörténettel rokon az üzemtörténet művelése, amelynek keretében — levéltárosok tollából — már több önálló kiadvány is megjelent. A teljesség igénye nélkül a mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyár (Sárközi Zoltán, Szekeres József, Szilágyi Gábor), a pécsi Sopiana gépgyár (Kopasz Gábor), a hódmezővásárhelyi divatkötöttárugyár (Páhi Ferenc és Schneider Miklós), a Klement-Gottwald (Ganz) villamossági gyár (társszerzővel Szekeres József) történetéről írt munkákat említhetjük meg. Az új levéltári törvény szentesítette azt az eddig is meglevő gyakorlatot, hogy a tanácsi levéltárak a hely történetírást rendeltetésszerűen művelik. Elgondolásunk szerint a tanácsi levéltáraknak, mint az alapvető helytörténeti forrásanyagot őrző intézményeknek, elsődleges dokumentációs tevékenységük révén kell a helytörténetírás központjaivá válniok. Ez — mint arról korábban már szó volt — jelenti mindannak a levéltári forrásanyagnak valamilyen formában történő összegyűjtését is (jegyzékek, reprodukciók stb.), amelyek a kérdéses tanácsi levéltáron kívül hazánkban megtalálhatók. Ugyancsak kívánatos, hogy a levéltárak szakkönyvtárai tervszerűen gyűjtsék és rendszeresen kiegészítsék a megyéjük területére vonatkozó történeti szakirodalmat is. A Levéltári Igazgatóság a tanácsi levéltárak helytörténetírást irányító és összefogó munkájának színvonalasabbá tétele érdekében kidolgozta az országossan azonos rendszerre épülő helytörténeti dokumentáció létrehozásának, majd továbbfejlesztésének alapelveit, s ennek keretében az országos intézmények anyagáról évről évre jelentős mikrofilmfelvételt juttat a tanácsi levéltáraknak. E mellett a levéltárak maguk is jelentős szerepet vállalnak gyűjtőterületük történetének feldolgozásában. Az évről évre mennyiségileg is jelentős, de még inkább színvonalban kiemelkedő helytörténeti publikáció ismertetésére e helyen aligha térhetnénk ki. E gazdag anyagból mégis ki kell emelnünk a helytörténeti olvasókönyvek sorozatát. E kötetek nemcsak levéltári kiadványként újszerűek, hanem lényegében a történelmi olvasókönyvek eddigi sorozatában is új műfajt jelentenek azzal, hogy egyegy megye vagy tájegység múltját szemléltető dokumentumválogatást tartalmaznak. A helytörténeti olvasókönyvek egységes alapelvek szerint elsősorban a középiskolai oktatás, de egyúttal a helytörténet iránt komolyan érdeklődő közönség igényeinek kielégítésére készültek •— a fentiekből következőleg oktatási-népművelési céllal, de tudományos színvonalon. Az eddig megjelent kötetek (Zala megyei, Debrecen városi, Fejér megyei, Sopron megyei és városi, Győr megyei és városi, Csongrád megyei, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és Miskolc városi, Békés megyei, Somogy megyei, Szeged városi) kedvező fogadtatása alapján az Igazgatóság szorgalmazza a már kéziratban levők megjelentetését, illetve még 5—6 levéltárban az olvasókönyvek összeállítását. Amikor hangsúlyozzuk, hogy a levéltárosok nagyon sok értékes, nem egy alka-