MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]
58 Balázs Péter kereteket kell kialakítanunk, hogy egy-egy kurzus sikeres elvégzése a résztvevőknek kezelői képesítés megszerzését is biztosítsa. A levéltárosok többsége rendelkezik azoknak a nyelveknek legalább passzív ismeretével, amelyek a gondjaikra bízott iratok levéltári feldolgozásához szükségesek. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az utánpótlást alkotó fiatalok nyelvismerete általában nem kielégítő, s ezen a problémán minél előbb intézményesen is segíteni kell. Ugyancsak szűkében vagyunk a szomszédos szocialista országok nyelvét jól ismerő levéltárosoknak, pedig kapcsolataink elmélyítése és a Hungarica-gyűjtés eredményesebbé tétele érdekében cseh, szlovák, szerb, horvát, román és ukrán nyelven legalább olvasó levéltárosokra egyre inkább szükségünk lenne. A jövőben —• legalább az Országos Levéltárban — nyelvpótlék biztosításával feltétlenül serkenteni kellene az ifjabb levéltárosokat ezeknek a nyelveknek elsajátítására is. Az Igazgatóság fokozott figyelemmel kíséri az egész levéltári terület káderellátottságát. A létszámnövelés kérdése elsősorban az Űj Magyar Központi Levéltárban s a területi levéltárak egy részében továbbra is aktuális marad: az új levéltár tudományos és kezelői szakszemélyzetét csak több évre osztott terv alapján tudjuk kiépíteni, az utóbbiak egynegyedében az igazgató mellett még mindig nincsen más tudományos dolgozó, s ezen az állapoton minél előbb változtatni kell. Országosan komoly gondot jelent, hogy a következő évtizedben nagyon sok régi és nagytudású szakember jut át a 60—65. életévén, s előbb vagy utóbb nyugállományba kerül. Az utánpótlásról való gondoskodást azonban intézményesen nem oldottuk meg, ami elsősorban vidéken, de még az Országos Levéltár egyes osztályain is, kritikus helyzetet teremthet. Az elkövetkező évek iratgyarapodásai elsősorban a szocialista kori fondok terjedelmét fogják növelni. Felmerül tehát a kérdés, hogy miként országos levéltári szinten szervezetileg is önállósul a népi demokratikus kori anyaggal foglalkozó levéltárrészleg, a területi levéltárak viszonylatában is nem kellene-e valamilyen formában szétválasztani a feudális-kapitalista és a szocialista kori iratanyaggal kapcsolatos teendőket. Univerzális: feudális-kapitalista és szocialista kori levéltári kérdésekben egyaránt igazán jártas szakemberek nevelésének célkitűzése ugyanis ma már utópia. A modern anyaggal való foglalkozásnak is megvannak a maga sajátos problémái. A tárgyi rendezéshez, a levéltári selejtezéshez, a segédletkészítéshez, az adatfeltáráshoz és a feldolgozó munkához alapos történész ismeretekre van szükség, nem is szólva arról, hogy az iratképző szervek részére történő szakmai útmutatást az eddiginél magasabb szintre kell emelnünk. A tárgyi rend kialakítását már az irattárakban kell kezdeni, s a munka szakmai támogatásához a közigazgatás, az üzemi ügyintézés útvesztőit is kiválóan ismerő gyakorlati szakemberekre van szükség. Ahogyan a múzeumokban is már régebben megtörtént a tudományos státusok szakosítása, ugyanez elkerülhetetlenné válik a levéltári területen is. Mindez természetesen bizonyos szervezeti változásokat is vonhat maga után. Az országos hatáskörű vagy jelentőségű szervek iratanyagának őrzésére önálló új levéltárra volt szükség. De a nagyobb területi levéltárakban már ma is megvannak, vagy a közeljövőben létrejönnek bizonyos belső szervezeti változásnak anyagi (a raktárak profilírozása útján a 1945 utáni iratok összefüggő raktári elhelyezése) és személyi (megfelelő szakemberek: tudományos dolgozók és középkáderek átállítása a felszabadulás utáni iratokkal való foglalkozásra) feltételei. Természetesen merőben felületes szemlélet lenne, ha minden levéltárban egyszerre és ugyanazon formában akarnók ezt a kérdés megoldani. Lesznek kisebb levéltárak, ahol a népi demokratikus korszak irat-