MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945-1969. • 1970. [LK 1970/1. 47-87. o.]

48 Balázs Péter s így érthető, hogy azok megvalósítására általánosságban nem is kerülhetett sor. Az új — a szocialista típusú levéltárügy megteremtését célzó — általános érvényű jogszabály, a 29j 1950. sz. törvényerejű rendelet a levéltárügy felügyeletére és irányítására, az ország levéltárainak korszerű fejlesztésére és közös feladataik tervszerű megoldásának előmozdítására — az országos főfelügyelői állás helyett — létrehozta a Levéltárak Országos Központját. A Központ a fentebb említett feladatok ellátásán túlmenően a törvény értelmében közreműködött a levéltári és irattári vonatkozású jogszabályok előkészítésében, levéltári vonatkozású ügyekben javaslatokat dolgozott ki a művelődésügyi miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia részére, gyűjtötte a külföld levéltárügyére vonatkozó adatokat, és a külföldi levéltári szervezetekkel kizárólagosan képviselte a magyar levéltárügyet. A Központon belül tudományos és gazdasági osztály alakult, s dolgozóinak összlétszáma az alakulás után rövidesen meghaladta a 30 főt. A Központot, amely a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt kezdte meg működését, a 32/1955. sz. törvényerejű rendelet közvetlenül a minisztertanács alá helyezte. Sajnos, ez a — levéltárügyünk jellegének leginkább megfelelő, s egyúttal legkedvezőbb fejlesztési lehetőségekkel is kecsegtető — állapot alig több, mint egy esztendeig tartott, mert 1957 áprilisában a 27/1957. sz. törvényerejű rendelet a L.O.K.-ot önálló, tehát közvetlenül miniszterhelyettesnek alárendelt osztályként a Művelődésügyi Minisztérium szervezeti keretébe olvasztotta be. Egyúttal az osztály dolgozóinak létszáma 5 főre csökkent, s a volt gazdasági osztály Levéltárak Gazdasági Hivatalaként működött tovább. 1960 végén a művelődésügyi miniszter 2.722/1960. sz. utasításával Levéltári-Múzeumi Főosztályt szervezett, amelynek gazdasági ügyeit a Levéltárak és Múzeumok Gazdasági Igazgatósága, propaganda és kiadványügyeit pedig a Levéltárak és Múzeumok Propaganda Irodája látta el. A két osztály szimbiózisa nem tartott sokáig, mert 1962-ben egy újabb minisztériumi átszervezés kapcsán a főosztály megszűnvén, mindkét osztály újra közvetlen miniszterhelyettesi alárendeltségbe került. Az 1968. január 1-i hatállyal végrehajtott újabb minisztériumi átszervezés óta a L.O.K. Levéltári Igazgatóságként működik tovább. Ugyanezen időponttól a területi levéltárak tanácsi irányítás alá kerülvén, a Levéltárak Gazdasági Hivatala szanálásra került. Mint említettük, 1957-ben a Levéltári Osztály dolgozóinak létszáma 5 főre apadt. Nyilvánvaló, hogy a korábban 14—15 fős tudományos osztály feladatait az Osztály nem láthatta el hiánytalanul, ezért az Osztály akkori vezetője az Országos Levéltár szervezeti keretében, de a Levéltári Osztály közvetlen irányítása alatt, jól működő kiadványt csoportot szervezett, amely a kiadványügyek elvi irányítása, adminisztrálása és a külföldi kiadványcsere lebonyolítása mellett ellátta a Levéltári Híradó szerkesztését is. Sajnos, egy későbbi intézkedés 1960. január 1-i hatállyal a kiadványi csoportot megszüntette, éppen akkor, amikor a kiadványi munkák fellendítése és a publikálási lehetőségek fokozott biztosítása terén a rokon területek számottevő eredményeket értek el, s a levéltári területnek, ha résen van, és ehhez megfelelő apparátussal rendelkezik, szintén módja lett volna a lehetőségek kihasználására. 1964 végén egy 3 fős kiadványi csoport megkésett létrehozása már nem jelenthetett az előbbivel azonos értékű és hatékonyságú megoldást, nem is szólva arról, hogy a csoport státusainak most már nem az Országos Levéltár, hanem a Levéltárak Gazdasági Hivatala keretében történt megszervezése 1967 végén az említett hivatallal együtt a csoport felszámolását is magával vonta. A Központ munkájának támogatására, valamint a levéltárak tevékenységének