MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: Az Országos Levéltár távlati tervfeladatai. • 1965. [LSZ 1965/4. 1- 15. p.]

Noha a mostani ötéves tervidőszakban jelentékeny rendező munkát végeztünk és végzünk, a rendezés a következő ötéves terv idején is egyik súlyponti feladatunk marad. A most folyó rendező munkánál azt az általános célt tűztük ki magunk elé, hogy egész anyagunkat közép szintig rendezzük. A közép szintű rendezettség azt jelenti, hogy az anyag a legkisebb raktári egységen belüli legnagyobb levéltári egységig lemenőén rendezett. Az 1867 utáni miniszteriális anyagban pl. az alapszám jelenti a közép szintet, az a legkisebb raktári egységen belüli legnagyobb levéltári egység. A közép szintű rendezettséget egyes szervezeti egységeinknél még a mostani ötéves tervidőszakban elérjük. Vannak olyan szervezeti egységeink is, amelyeknél ez csak a következő ötéves tervidőszakban lesz lehetséges. Bizonyosra vehetjük azonban azt, hogy a következő ötéves tervidőszakban valamennyi szervezeti egységünknél, amely iratanyagot őriz, sor kerülhet további, a közép szintű rendezettségen túlmenő rendezési munkára. Milyen legyen ez a rendezési munka? A közép szintű rendezettség megvalósítása után milyen általános célt tűzhetünk magunk elé a rendezési munkában? Darab szintű, azaz a legkisebb levéltári egységig, az egyes iratig lemenő rendezést bizonyos állagokban már eddig is végeztünk, s végezni fogunk a következő ötéves tervidőszakban is. Altalános célul azonban nem tűzhetjük ki magunk elé egész anyagunknak darab szintű rendezettségét. Nagyon meg kell válogatnunk azokat az állagokat, vagy állagrészeket, amelyeket akár tudományos, akár egyéb jelentőségük miatt, akár pedig sajátos jellegük következtében, darab szintig lemenőén fogunk majd rendezni. A rendezettség szintjének további mélyitését tehát csak kivételes esetekben tervezzük. Általános célul, egész anyagunkra vonatkozólag, inkább azt tűzhetjük ki, hogy a közép szintig rendezett anyag rendszerét felülvizsgáljuk, s ott, ahol a rendszer nem megfelelő, megváltoztatjuk. Ez az általános célkitűzés nem azt jelenti, hogy a nem megfelelő levéltári rendszert kivétel nélkül minden esetben megváltoztatjuk. Több tényezőt kell figyelembe vennünk, amikor eldöntjük, hogy a nem megfelelő levéltári rendszert megváltoztassuk-e. Az egyik ilyen tényező a kérdéses levéltári anyagnak a jelentősége, a történeti forrásértéke. Nincs értelme annak, hogy megváltoztassuk a rendszerét az olyan levéltári anyagnak, amelynek a történeti forrásértéke jelentéktelen, amelyet a kutatók nem használnak, amely iránt másirányu érdeklődés sincsen. A másik ilyen tényező a kérdéses levéltári anyagnak segédlettel való ellátottsága. Az olyan levéltári anyag rendszerét, amely-