MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szedő Antal: A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése. • 1965. [LK 1965/2. 197-208. p.]

A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése 203 alapos és részletes tudományos apparátus is. Angol nyelven már megjelent, de más nyugati nyelveken, német nyelven is meg fog jelenni. Mint ugyancsak nemzetközi érdeklődésre számot tartható kiadványt kell megemlítenünk az Osztrák—Magyar Monarchia világháborús minisztertanácsainak jegyzőkönyveiről készült forráskiadványainkat: a magyar minisztertanácsok jegyzőkönyvei (Iványi Emma munkája) már korábban megjelentek, — a közös minisztertanácsokéi (Komjáthy Miklós kiadásában) eredeti német nyelven s német nyelvű jegyzetekkel és bevezetéssel már sajtó alatt vannak. Borsa Iván folytatja az Árpád-házi királyok okleveleinek a néhai Szentpétery Imre professzor által megkezdett kritikai jegyzékét. Borsa legújabban megjelent kötete az 1272—1279 között kiadott kir. oklevelek jegyzékét adja: az utolsó kötet az Árpád-ház kihalásáig (1301) kiadott hitelesnek bizonyult oklevelekre fog kiterjedni. Ez évben fog megjelenni a Levéltárak Országos Központjának nagy forráskiadványa, az 1945. évi magyarországi földosztásról. Az összes magyar levéltárak kollektív munkájának eredménye lesz ez a kötet. A felszabadulás 25. évfordulójára tervezzük Az élet megindulása című dokumentumkötetünket, ugyancsak az 1945—46. év történetéről. Karsai Elek szerkesztette a magyarországi munkaszolgálat történetének két dokumentumkötetét és a magyarországi zsidóüldözés történetének 3 dokumentumkötetét. Egyes köteteink a szakmai továbbképzést szolgálják. Így Bónis György— Degré Alajos és Varga Endre A magyar bírósági szervezet és perjog története és Borsa Iván Történeti segédtudományi alapismeretek című művei. Ezek olyan kapósaknak bizonyultak, hogy ma már utánnyomásukra kellett gondolni. Gondoltunk azonban az irattárosok képzésére is. Ezt szolgálja a Bekény István által szerkesztett jegyzet: Az irattáros munkája (irattározás, iratkezelés). Az ebben közölt anyagot azonban az eddigi tapasztalatok szerint máris tovább kell bővítenünk: többet kell adni, mégpedig nemcsak a jelen és múltiratkezelési rendszereiről, hanem ismertetni kell a korszerű, máshol már elfogadott iratkezelési rendszereket is. Műhelyeink dolgozóit is képezzük: számukra fizikai, kémiai, laboratóriumi, könyvtár- és levéltártani alapismereteket tanítunk. Meg kell itt emlékeznem Bogdán István alapvető és úttörő munkájáról is, mely A magyarországi papíripar története 1530—1900 címen nemrégiben jelent meg vaskos kötetben. A helytörténeti művek közül két típusról kívánok megemlékezni. Az egyik. a helytörténeti lexikon. Ez egy bizonyos terület (nálunk általában egy megye) minden városáról és minden községéről közli történetének legfontosabb adatait (pl. nevének első előfordulását, népességszámának alakulását stb.). Elsőnek IIa Bálint főlevéltáros társszerkesztésében Veszprém megye helytörténeti lexikona jelent meg. A másik típus a helytörténeti olvasókönyv, mellyel elsősorban a középiskolai történetoktatást kívánjuk szolgálni. Eddig Zala, Fejér, Győr és Sopron megye helytörténeti olvasókönyve jelent meg, a kisebb városok közül Szentes városé. Az a törekvés, hogy minden állami levéltár megírja a maga helytörténeti olvasókönyvét. (Ennek kapcsán zárójelben jegyzem meg, hogy Magyarországon erősen virágzik a történeti statisztika és ezen a téren a Levél-