MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar állami levéltárak 1963-ban. • 1964. [LK 1964/2. 255-269. p.]

Krónika 269 •szekszárdi és székesfehérvári levéltár munkájának kiértékelésére került sor. A Levéltári Osztály a levéltárigazgatók részére Budapesten egynapos értekezletet szervezett. A tervév folyamán több magyar levéltáros utazott külföldi tanulmányútra. Szedő Antal a francia levéltárosok Caen-ban rendezett kongresszusán vett részt, majd a bécsi levéltári delegátus munkáját ellenőrizte. Bekény István elvégezte a párizsi Stage Technique Internationale 3 hónapos kurzusát. Borsa Iván a Német Szövetségi Köztársaságban volt tanulmányúton, melynek során részt vett a Kölnben tartott I. Nemzetközi Reprográfiai Kongresszuson, továbbá a Hunyadi-—Brandenburgi levéltár magyar vonatkozású anyagának felderítése céljából Nürnbergben, Bambergben és Brandenburgban kutatásokat végzett. A Német Demokratikus Köztársaságban Varga Sándorné, Kanyar József és Szinkovits Márta vett részt az immár hagyományossá vált tanulmányúton. Degré Alajos és Sáry István 10 napot töltöttek a Bolgár Népköztársaságban, Sashegyi Oszkár pedig Jugoszlávia több városában, a magyar vonatkozású középkori anyag feltárására végzett kutatásokat. Kosáry Domokos a bécsi levéltárakban anyagot gyűjtött a magyar történelem forrásanyagára vonatkozó tematikai segédletéhez. Felhő Ibolya a római levéltárak anyagának tanulmányozására 2 hónapos, Gyimesi Sándor és Schneider Miklós bécsi kutatásokra 1—1 hónapos ösztöndíjat kaptak. Réti László a Szovjetunió levéltárügyét tanulmányozta, Maksay Ferenc Krakkóban a magyar vonatkozású iratok feltárását végezte. Ember Győző Bécsben az osztrák—magyar történész találkozón, Ila Bálint az olomouci helytörténész konferencián vett részt. Bónis György a Magyar Tudományqs Akadémia képviseletében a Képviseleti Intézmények Történetével Foglalkozó Nemzetközi Bizottság (Commission Internationale pour l'Histoire des Institutions Repräsentatives) Dublinban tartott kongresszusán „A követek helyzete a magyar rendi országgyűlésen a reformkorban" címmel előadást tartott. Adminisztratív (működési) feladatok Az 1963. év folyamán a levéltárakba 213 ezer anyakönyvi utólagos bejegyzés érkezett, amihez még 50 ezer előző évekről maradt hátralék is járult. A bevezetett UB jelzetek száma 223 ezer volt, vagyis a hátralékból is sikerült feldolgozni 10 ezer darabot. A levéltárak könyvtáraiban folyó munkák irányítását és ellenőrzését továbbra is az Országos Levéltár Központi Könyvtárának vezetője látta el. A területi levéltárakban a könyvtárak vezetéséről is a levéltárigazgatók gondoskodnak, de minden levéltárban a könyvtárnak felelős kezelője is van. A területi levéltárak többségében a könyvtári munka/ésak a kurrens feladatok (új beszerzések leltárbavétele és katalogizálása) ellátását jelentette. Az •egri, győri, székesfehérvári és szolnoki levéltár újraleltározta könyvtárát. Nyíregyházán és Pécsett az új rálel tarozás átnyúlik az 1964. évre is. A Kecskeméti Állami Levéltár könyvtárának újraleltározását az OLKK végezte el. Az újraleltározás során a levéltárak a duplumokat és a gyűjtőkörhöz nem tartozó műveket könyvtáraik állományából törölték. Az 1963. évi szerzemények katalogizálása 7 levéltárnál elmaradt, a többiek ezt a munkát is elvégezték s a katalóguslapok 1—1 példányát az OLKK központi címjegyzéke számára is megküldték. Űjrakatalogizálta könyvtárát az egri, miskolci és a szolnoki levéltár. Kecskemét esetében ezt a munkát is az OLKK végezte el. A könyvtárak anyagát a kutatók" 1213 esetben használták, könyvtárközi kölcsönzésre pedig 51 esetben került sor. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy a magyar állami levéltárak az elmúlt év folyamán — mostoha elhelyezési körülményeik és szerény keretek között mozgó anyagi ellátottságuk ellenére — iratanyaguk levéltári feldolgozása és a publikációs-népművelő munka területén egyaránt komoly eredményeket értek el. A jelen beszámoló minden egyes tétele mögött nagy szaktudást igénylő, sokszor hónapokra vagy évekre kiterjedő áldozatos munka húzódik meg. Igaz, hogy a szakmai szint még nem teljesen egyenletes, a munkához való viszony tekintetében is különbségek tapasztalhatók, de ezen jelenségek felszámolására a Levéltári Osztály évről évre erőfeszítéseket tesz. Továbbhaladásunk alapvető feltétele anyagi ellátottságunk eddiginél hathatósabb „megjavítása lenne (közlekedési nehézségeink megoldása a szervlátogatásoknál, épületgondjaink felszámolása, publikációs lehetőségek biztosítása stb.). Szeretnénk hinni, hogy a levéltárakkal szemben egyre inkább jelentkező tudományos és társadalmi igényekkel párhuzamosan ezek a kérdések is fokozatosan megoldást fognak nyerni. Balázs Péter