MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár 1961-ben végzett és 1962-re tervezett munkájáról. • 1962. [LSZ 1962/2. 28-66. p.]

A 43 tudományos dolgozó átlagosan tehát 66 munkanapot forditott kiadványkészítésre . Ha azonban csak azt a 36 tudományos dolgozót vesszük számitásba, akiknek kiadványtómája volt, az átlagszám 78. Ez a 306 napos munkaévnek több mint 25 #-a. Ugy vélem, jogosan ezt sem keveselheti senki. De vájjon nem sok-e kiadványkószitő munkánk? Ennek a kérdésnek is több oldala van. A kiadványkészítésre forditott"munkaidő nézetem szerint helyes arányban áll az egyéb munkákra forditott munkaidővel, nem veszélyezteti ötéves tervünk egyéb feladatainak a teljesitését. Az már inkább vitatható, hogy miért 36 dolgozónk készit kiadványt. Kétségtelen, hogy nem mindegyik egyformán alkalmas erre a munkára. Az is kétségtelen,hogy racionálisabb lenne külön kiadványkészitő részleget szervezni 8-10 dolgozóból.Ezt azonban nem tartanám helyesnek. Véleményem szerint ugyanis az egyéb levéltári munkák szempontjából hasznos, ha a levéltáros kiadványon is dolgozik. Ezt a lehetőséget tehát minden levéltárosnak meg kell adni. Ez azonban csupán lehetőség, nem pedig jog. Aki nem akar, vagy nem tud élni vele, az nem igényli és nem igényelheti. És nem igényelheti az egyenlőség alapján, hiszen a kiadványmunkák szükségessége és a kiadványkészitők ilyenirányú képessége sem egyenlő. A levéltár nem termelőszövetkezet, a kiadványkészítés nem háztáji gazdálkodás. Az önálló kötetek és nagyobb tanulmányok 72-es száma azt a látszatot kelti, hogy erőnket szétforgácsoljuk. De ha tudjuk,hogy a 72 téma 36 dolgozó között oszlott meg, erőnk megosztottságát nem kell veszélyesnek tartanunk. Ennek ellenére ugy gondolom, törekednünk kell arra, hogy kevesebb témán dolgozzunk, s azok nagyobbak, intézeti jellegübbek legyenek. Ezt a törekvést akkor tudjuk majd fokozottabban érvényesíteni, ha a még függőben lévő témák munkálatai lezáródnak. Beszámolómban többször kellett említenem, hogy egyea munkák tervezett megjelenése vagy elkészülte elmaradt. Ennek voltak elfogadható okai is, de sokszor a szerzők is hibáztathatok érte. Az általános kép mégsem olyan sötét. A 72 önálló kötet és nagyobb tanulmány közül megjelent 28, elkészült 18, 26-nak a befejezése pedig későbbre maradt. Ha ehhez hozzáfűzöm, hogy a 21 kisebb cikk közül 20 meg is jelent, a 21. pedig elkészült, intézetünk összeteljesitménye miatt nincs okunk szégyenkezni, még akkor sem, vagy akkor még kevésbé, ha összehasonlítjuk azt más hasonló intézmények teljesítményével. Ezek az adatok azt mutatják, hogy kiadványmunkánk nem túlméretezett abból a szempontból sem, hogy el tudjuk-e végezni,nem vállalunk-e erőnket meghaladó feladatokat. A megjelent müvek - 12 kötet, 16 tanulmány, 20 cikk - szép száma azt jelzi, hogy a megjelentetés körül nagyobb bajok nem voltak, a kiadványkószitő munkánkat az elhelyezhetőség nem lebecsülhető szempontjából sem mondhatjuk túlzott méretűnek. De hiba lenne szemet hunyni afölött, hogy a megjelentetésnek már eddig Is voltak és a jelek szerint a jövőben is lesznek komoly nehézségei. Az elkészült 11 önálló kötet közül kettőnek a megjelentetése nincs biztosítva, egynek pedig a kiadása körül bonyodalmak támadtak. Az elkészült 7 tanulmánnyal nincsenek publikálási nehézségek. A kiadás bajain gyökeresen csak az segitene, ha a levéltáraknak lenne lehetőségük nemcsak sokszorosított, hanem nyomtatott kiadványok megjelentetésére is, ha a sokszorosított kiadványok szerzőinek is fizethetnének tiszteletdijat. Erre kell elsősorban törekedni. De ettől függetlenül is kiadványkószitő munkánk megtervezésénél jobban érvényesítenünk kell a kiadhatóság szempontját. Senkitől sem várhatjuk, hogy lelkesedéssel készítsen olyan kiadványt,amelynek csak a kéziratát használják a kutatók.