MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár 1960-ban. • 1961. [LK 1961. 23-47. p.]
42 * Ember Győző Székely Vera átdolgozta „Kispest településtörténete 1871—1900" című tanulmányának már korábban megírt kéziratát, de a téma kutatásának tervezett folytatására már nem került sor. Ami végül a levéltári irodalom körén Jcívül eső munkákat illeti, ilyen 3 szerepelt tervünkben. Trócsányi Zsolt megírta Wesselényi Miklós élete 1825 és 1830 közötti szakaszának a történetét. „Wesselényi Miklós fogsága" című tanulmányának első része megjelent a Századokban. Maksay Ferenc anyagot gyűjtött „Magyarország történeti településformái" című nagyobb munkájához. A Benke Zsófia megírta „Munkásegészségügy az ellenforradalmi korszakban" című tanulmányát. Végigtekintve ezen a hosszú listán, senki sem mondhatja, hogy az Országos Levéltárban nincs lehetőség kiadványokat készíteni. Az eredménnyel sincs okunk szégyenkezni, hiszen dolgozóink a számos elkészült kézirat mellett 9 önálló munkát és 13 tanulmányt vagy cikket jelentettek meg. Ehhez még hozzászámíthatunk nem tervmunka eredményeként megjelentetett 2 Önálló munkát és 6 tanulmányt, illetve cikket is. A 2 önálló műnek társszerzője Karsai Elek, a tanulmányokat, illetve cikkeket IIa Bálint, Kiss Dezső, Maksay Ferenc, Trócsányi Zsolt, Varga Endre és Zimányi Vera írta. E munkák egy része a levéltári irodalmat gazdagította, hiszen az egyik önálló mű forráskiadvány, a tanulmányok, illetve cikkek közül pedig egy levéltári segédlet jellegű, kettő meg a hatóság- és hivataltörténet körébe tartozik. Mindamellett kiadványkészítő munkánk eredményességével mégsem lehetünk elégedettek. Nemcsak a tervteljesítésben mutatkozó lemaradások miatt, amiben rendszerint a dolgozók a ludasak, hanem tematikánk viszonylagos szétforgácsoltsága miatt is, amiért a dolgozók »óhajait túlságosan kielégítő vezetés a hibás. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a dolgozók egyéni érdeklődésót nem lehet és nem kell a kiadványmunkák megtervezésénél figyelembe venni. De ezt az érdeklődést össze lehet egyeztetni az intézeti érdekű, a történettudomány egyetemes kívánalmait szem előtt tartó témaválasztással. Ezideig nagyon éreztük annak a hiányát, hogy történettudományunknak éveken keresztül nem volt olyan távlati terve, amelyet alapul vehettünk volna. Reméljük, hogy az 1960 végére elkészült tervek ezt a hiányt meg fogják szüntetni, segítségükkel kiadványmunkánkat racionálisabbá tehetjük majd. * Népművelés. — Népművelő jellegű munkánk legjelentősebb eredménye az volt, hogy újra összeállítottuk és tárlókba helyeztük 1944 óta megszűnt házi kiállításunk anyagát. E munka legnagyobb részét Iványi Emma végezte. A kiállítás feliratai még ideiglenesek, sokszorosított katalógusa még nem kész, de már így is nagy könnyebbséget jelent a levéltárlátogatók vezetésénél. Ilyen levóltárlátogatásra az elmúlt évben kb. 50 alkalommal került sor, többnyire nagyobb csoportokat vezettünk. A különböző helyeken rendezett Risorgimento-emlókkiállítások számára Sashegyi Oszkár állította össze a levéltári anyagot. II. osztályunk az I. kerületi Pártbizottság által rendezett felszabadulási emlékkiállításhoz válogatott iratokat. Ezen kívül a felszabadulás évfordulójára 19 irat fényképéből sorozatokat állított össze, amit 26 iskolának és 10 egyéb intézménynek adtunk kiállítás céljára.
