MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]

tanunk, hogy e tekintetben a hasonló jellegű szakfolyóiratok átlagának élére kerültünk, másrészt eredményesen tudtuk kibővíteni szerzői gárdánk körét, bár e vonatkozásban levéltáros kollégáink egy hányadának még mindig passzi­vitásával vagyunk kénytelenek számolni. Intézményünk — a főhatóság intenciói folytán — kapacitásához mérten igyekezett részt venni az összlevéltári feladatok megoldásában is. Ilyen jellegű közreműködésünkből csupán két dolgot említünk: a Magyar Országos Levéltár dolgozta ki mind a családi, mind a vállalati f ondkatalógus tervezetét, illetőleg mintáját. Szólni kell a levéltári könyvtári hálózati központ szerepét betöltő könyv­tárunk tevékenységéről is. Ez a szervezeti egység azon kívül, hogy ellátta min­dennapi feladatát, költségvetésileg adott keretek közt gyarapította és besorolta állományát, minden évben elkészítette az előző esztendő bel- és külföldi levél­tári irodalmának bibliográfiáját, 26 — szocialista és tőkés — országgal bonyo­lította a könyvcserét, és időről időre elvégezte a jogszabályilag előírt állomány­revíziót, az öt év alatt saját állományából csaknem 9300, kölcsönzés útján pe­dig megközelítően 470 esetben szolgálta ki látogatóit. Megkezdte a levéltári könyvtárak látogatását, rendszeresítette a levéltárak szakkönyvtárosainak to­vábbképzését, korszerűsítette az országos könyvtári nyilvántartás szakterületi anyagát, és szétosztotta fölös példányait az igénylő levéltári hálózati tagok kö­zött. Az új könyvtárhasználati utasítás alapján meghosszabbította nyitvatartási idejét, és ennek folytán a könyvtárhasználók száma éves átlagban mintegy 15— 16%-kal emelkedett. Modernizálta beszerzési eljárását, és lépéseket tett állo­mányának szakkatalógusi feldolgozása felé. Két égető problémán azonban nem sikerült úrrá lennie. Az egyik az immár elviselhetetlen raktárhiány, amelyen lényegesen a kidolgozott selejtezés sem tud segíteni. A másaik az, hogy mind a bel-, mind a külföldi cserekapcsolatokkal növekszik könyvtárunk passzívu­ma: partnereink egy hányada jelentősen több művet küld nekünk, mint amennyit mi tudunk biztosítani számukra. Az elmúlt időszakban beigazolódott annak a döntésnek a helyessége, amely­nek folyományaként az eredeti anyagot őrző 4 osztályt kettőbe vontuk össze. A tervciklus egyébként a nagy szabályozásoknak és azok lehető lezárásának esztendeit jelentette. Létező szabályainkat részint újonnan keletkezett felsőbb előírásokhoz igazítottuk, részint a tapasztalatból fakadó új követelmények sze­rint modernizáltuk, számos kérdésben pedig most először határoztuk meg az intézés módját és menetét. Mindezen szabályozás, illetőleg modernizálás összes­ségében 23 kérdéskört érintett. A vezetés rendszerességgel és több-kevesebb gyakorisággal működtette az intézményi fórumokat. Ezek sorában a levéltár függetlenített vezetőit, valamint párt- és tömegszervezetei képviselőit magában foglaló, általunk eddig ötszög­nek nevezett, és már korábban létrehozott testület tulajdonképpen a szóban forgó években igazolta, hogy megfelel a várakozásnak. E fórumon az intéz­mény egészére kiható politikai, szakmai, gazdasági és személyi ügyek kerültek szőnyegre. Az ötszög tagjaiból és a szervezeti egységek irányítóiból álló vezetői értekezletek szakmai problémákkal, tervkoncepciók kialakításával, több szer­vezeti egységet érintő feladatokkal foglalkoztak, és színhelyei voltak egy-egy osztály vagy csoport munkája — beszámoltatással egybekötött — ellenőrzésé­nek. A vezetői értekezletet a napirendtől függően, időnként külső emberek be­vonása útján szakértői konferenciává bővítettük 'ki. Az egységértekezletek egy­egy osztály vagy csoport munkaértekezleteinek szerepét töltötték be. Intézmé­nyi keretben folyt dolgozóink ideológiai-szakmai továbbképzése; ezeken, csak-17

Next

/
Thumbnails
Contents