MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Szögi László: Az egyetemi levéltárak feladatai. • 1986. [LSZ 1986/3. 3-10. p.]
nyok között számos érdekes van, s nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy e sajátos egyetemi emlékek legfeljebb a majdani öregdiákok féltve őrzött emlékei között maradjanak meg egy-két példányban. Az egyetemi levéltáraknak ebben az esetben időhatártól függetlenül közvetlen kapcsolatot kellene kiépíteni a diákkörökkel és az ifjúsági szervezettel, hogy megjelenésükkel egyidőben jusson hozzá az ilyen anyagokhoz. Tisztában vagyok azzal, hogy már az eddig felvázolt feladatok is meghaladják a kis létszámú, és sok esetben az alakulás gondjaival küszködő egyetemi levéltárak lehetőségeit. Mégis, úgy gondolom, hogy amikor hosszú távra próbáljuk meghatározni munkánk célkitűzéseit, nem hagyhatunk figyelmen kívül egyetlenegy fontos területet sem. Ezért sorolom az egyetemi hangarchívum létrehozását és rendszeres gyarapítását is az egyetemi szaklevéltárak fontos feladatai közé. Ráadásul ez esetben is sürget az idő, hiszen a régi neves professzorok visszaemlékezéseit minél előbb célszerű lenne hangszalagra venni. E kérdéskör olyan szerteágazó, hogy itt most nem kívánok a részleteibe belemenni, de hasznos lenne, ha az ilyen iránytű egyetemi tevékenységről a nem távoli jövőben az illetékes egyetemi munkatársak tanácskozást folytatnának és közös javaslataikat az egyetemek vezetői elé terjesztenék! Ami a fotóanyag, az egyetemi ünnepségekről, a jelentősebb rendezvényekről készített film vagy napjainkban már videofelvételek gyűjtését illeti, ezt én inkább az egyetemi múzeumok (az audio-vizuális központok, oktatás-technikai osztályok segítségének igénybevételével) feladatai közé sorolnám, de mindenképpen feladatunk, hogy a források fontosságára felhívjuk az egyetemek vezetőinek figyelmét. Az eddigiekben elsősorban napjaink legfontosabb feladatairól, az iratbegyűjtésről, a források feltárásáról és levéltári feldolgozásáról szóltam. Befejezésül az egyetemi szaklevéltárak lehetséges tudományos szerepéről, feladatvállalásáról is említést tennék. Európa és a világ számos országában az egyetemi levéltárak nem csupán forrásőrző intézmények, de műhelyei és összefogói a felsőoktatás- és művelődéstörténeti kutatásoknak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet közös sablonba szorítani a hazai egyetemi archívumokat, s éppen az a jó, ha idővel minden ilyen kis gyűjtemény megtalálja a maga sajátos szerepét az adott egyetemen és a magyar közgyűjtemények sorában. Emellett azonban mégis bizonyos, hogy az egyetemi levéltárak az egyetemi könyvtárakkal öszszefogva központjaivá válhatnak az adott univerzitáson folyó egyetem- és tudománytörténeti kutatásoknak. Erre a náluk őrzött források mintegy predesztinálják is őket. A kutatások segítése érdekében mindegyik levéltárnak minél előbb ki kell adnia már feldolgozott anyagáról lehetőleg középszintű, kellő intézménytörténeti bevezetéssel, illusztrációval ellátott segédletet.5 Ilyen munka elkészítésével egyelőre az ELTE Levéltára is adós. Célszerűnek látom annak számbavételét, hogy az adott egyetem történetére más közgyűjteményekben milyen kiadatlan kézirattári és levéltári források találhatók. Ez a fajta segédlet az ELTE esetében már a kutatók rendelkezésére áll.6 Évek óta napirenden levő kérdés egy az egész országot átfogó, a magyar felsőoktatás levéltári forrásait alapszinten bemutató segédlet kiadása. Az említett felsőoktatás-történeti munkabizottság kezdeményezését, véleményem szerint úgy kellene támogatnunk, hogy e segédlet több részletben jelenjen meg. Elsőként a már feldolgozott vagy éppen rendezés alatt levő egyetemi levéltárak anyagát lehetne egy kötetben bemutatni — az alapszintnél részletesebben — és a rendezések előrehaladtával jelentethetnék meg az újabb köteteket. A kéziratok elkészítésének támogatására remélhetőleg megfelelő pénzösszeg fog rendelkezésre állni, így csupán a kiadásról kell majd gondoskodni. Tudományos feladataink közé sorolandó, bár valószínűleg nem a közeljö-8