MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szögi László: Az egyetemi levéltárak feladatai. • 1986. [LSZ 1986/3. 3-10. p.]

SZÖGI LÁSZLÓ Az egyetemi levéltárak feladatai* Az elmúlt években a magyar levéltár ügyet jól ismerő kutatóknak is új — eddig ismeretlen — fogalmat kellett megtanulniuk, s ez az egyetemi levéltár intézménye. Napjainkban már mintegy tíz nagy múltú univerzitásunkon foglalkoznak az egyetemek történeti értékű iratanyagának feldolgozásával, s kutathatóvá tételével. Magam néhány általános kérdést szeretnék felvetni az egyetemi levéltárak feladatáról, a magyar közgyűjteményi hálózatban játszott szerepükről, s az egyetemek belső szervezetében elfoglalt helyükről. Mindnyájan tudjuk, hogy nemcsak a nálunk régebbi egyetemi hagyományokkal rendelkező országokban, de a mindössze 100—200 éves múltra visszatekintő külföldi egyetemek esetében is megszokott dolog az egyetemi levéltár és múzeum intézménye. Az első magyar egyetemalapítási kísérletet közvetlenül megelőző időkben létrejött prágai, krakkói és bécsi egyetemeken érthető módon működnek ilyen intézmények, de a magyar művelődésre nagy hatást gyakorolt német egyetemek szinte mindegyike rendelkezik egyetemi levéltárral, és működésüket több kiadvány, inventárium és közreműködésükkel létrejött egyetemtörténeti monográfia is jelzi.1

(Elég, ha példaként az említetteken kívül itt az azoknál fiatalabb grazi és még fiatalabb berlini tudományegyetem archívumára utalok.) A magyar felsőoktatás a középkori egyetemalapítási kísérletektől eltekintve, nem dicsekedhet 7—800 éves intézményekkel, de közép-kelet-európai viszonylatban mégis jelentős múltra tekinthet vissza. Legrégibb alapítású intézményei három és fél, vagy két és fél évszázados történettel büszkélkedhetnek, de a többi egyetem közül is legalább nyolc rövid időintervallumon, belül ünnepelte, vagy fogja ünnepelni alapításának bicentenáriumát. Hangsúlyozni szeretném már most, hogy egy intézmény forrásainak értékét nem pusztán múltjának nagysága határozza meg. Számunkra és a történeti kutatás számára ugyanolyan fontos lehet egy 60 vagy éppen 35 éves egyetem forrásanyaga, mint egy 200 éves univerzitásé. A döntő a magyar tudományos életben, a közoktatásban, a művelődéspolitikában betöltött szerepük, hiszen az egyetemeknek ez a különleges funkciója az, ami miatt minden kor számára értékké kell válnia az itt felhalmozódó forrásanyagnak. Az utóbbi másfél évtizedben örvendetesen gyarapodó hazai felsőoktatástörténeti irodalom igen nagy gyengesége, hogy nem támaszkodott, s többségében az egyetemi archívumok híján — nem is támaszkodhatott egyetemi forrásokra. Kivételek, mint mindig, szerencsére e tekintetben is akadnak, hiszen a debreceni, a soproni egyetem, a budapesti műegyetem és a tudományegye* A MKE Levéltári Szekciója tanácskozásán 1986. április 10-én elhangzott eQőadás. 3