MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

A levéltári munka legfontosabb irányvonalai az SZKP XX. kongresszusa alapján, a második ötéves terv feladatai. Mellékletek: 2 db. • 1956.05.18 [86401-1-5/1956 LOK = MOL XIX-I-18-a]

többször leghatározottabb formában is kifejezésre juttatott meg nem értése következtében. A Szovjetunióban a forráskiadás elmaradottságát illetően most elhangzott bírálatok reméljük hozzásegítik az illetékeseket annak felismeréséhez, hogy minden elvi jelentőségű, uj megállapítások^ megtételére alkalmas feldolgozó munka a minél bővebb elsődleges anyagismeretre kell hogy felépüljön. Ennek az anyagismeretnek hiánya, úgy véljük., nem utolsó sorban okozója annak az épen Mikojan elvtárs beszámolójában^hangsúlyozott hiányosságnak, hogy a feldolgozó munkát végző kutatók különos előszeretettel fordulnak ujsággyüjteményekhez és egyáltalán az anyagot valamilyen formában már feldolgozó^munkálatokhoz. Valamely szakterület feldolgozó munkát végző kutatója u.i. nem minden esetben alkalmas arra, hogy közvetlen levéltári kutatómunkát végezzen, szükséges az, hogy számára mar munkája megkezdésekor megfelelő, szakértő modon megrostált, ugyanakkor azonban sokoldalúan felhasználható, minél több irányú következtetés levonására alkalmas, megfelelő jegyzetapparátussal ellátott forráskiadványok álljanak rendelkezésére, Persze ez a levéltárak számára is azzal a feladattal jár, hogy forráskiadó munkájukat minél többoldalúbbá tegyék és elsősorban azokra a területekre terjesszék ki, melyeknek kutatói az anyag felhasználásában a tudomány szak általános jellege folytán kevésbé tájékozottak,

A forráskiadvány itt vázolt igényeihez kapcsolódik a kiadványkészítés problematikájának másik, belső levéltári oldala is. Itt a vitás probléma annak a levéltársaink körében elterjedt felfogásnak formájában jelentkezik, hogy a forráskiadvány egyszersmind összekötendő a kérdés feldolgozására irányuló munkával is= Ez az álláspont azzal érvvel, hogy az összegyűjtött iratanyagot legjobban az összegyűjtő levéltá. ros tudja értékelni,

i .

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mig a forraskiadási munka egyrészt kétségtelenül kevesebb, mint a kérdés monografikus feldolgozása, másrészt azonban annál önmagában is jóval több. Kétségtelenül kevesebb azért, mert a közölt anyagot a forráskiadó egyszersmind nem dolgozza fel önálló, elbeszélő jellegű tanulmány formájában, Meg kell azonban állapítani, hogy a monografikus feldolgozással kapcsolt forrásközlésben állandóan fennáll a veszélye annak., hogy a forrásközlés a tanulmány egyszerű dokumentációjává változik, /mint ahogy, erre- a régi Pontes-sorozat nem egry kötete mutat példát/ mely esetben viszont a forráskiadványnak épen sajátos forrásközlő szempontjai szorulnak háttérbe. Véleményünk szerint ugyanis a jól elkészített forráskiadvány épen aboól a szempontból mondhat többet a kérdés monografikus feldolgozásánál , mert abban a helyzetben van; hogy a rendelkezésre álló teljes iratanyag legjobb ismeretében módjában áll a legváltozatosabb és a legtöbb szempontot kináló problémák felvetése, anélkül, hogy ezt az anyagot korlátoznák azok a megfontolások, melyek a szükségképpen egy meghatározott álláspontot dokumentálni akaró monografikus feldolgozás bizonyitó •anyagát korlátozzák* a feldolgozás nélküli forráskiadvány szerzője számára még mindig megmarad a sokféle, sokszempontu problémafelvetés lehetősége, a bevezetésben mindezeknek

u... ;