MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár öt éve 1966-1970. • 1972. [LK 1972/2. 441-515. p.]

Krónika , 467 ajándékozott hazánknak, valamint a Vattay család levéltára, amelyet vásároltunk. Iratcsere-egyezmény keretében Csehszlovákiától kaptunk, értékes iratokat. Filmtárunk gyarapodásáról a fényképezéssel kapcsolatban lesz szó. * ' A biztonságos megőrzés érdekében több raktár anyagának a portalanítását, úgynevezett alaptakarítását vettük tervbe. Ha nem is pontosan a tervezett raktárak­ban, nagy terjedelmű anyagot alaptakarítottunk, kb. 18 500 folyómétert, egész anya­gunknak több mint a felét. I., II. és III. osztályunk, valamint könyvtárunk anya­gában folyt az alaptakarítás, eléggé kezdetleges eszközökkel és módon. Ötéves tervünk elkészítésekor azt reméltük, hogy a tervperiódüsban elkészül majd iratfertőtlenítő gázkamránk, s abban egyik raktárunk teljes anyagát, kb. 3350 folyómétert tudunk fertőtleníteni. A gázkamra, amint arról már volt szó, nem ké­szült el, a tervezett nagy mennyiségű fertőtlenítésre nem került sor. A konzerválással és restaurálással kapcsolatban szükségessé vált fertőtlenítést a restauráló műhely 2 kis kazánjában végeztük. A 23-as raktár erősen fertőzött anyagának állapota fo­kozódó mértékben tovább romlott. Felelősnek ezért semmiképpen sem érezzük ma­gunkat. Minden tőlünk telhetőt elkövettünk a kamra ügyében, de a műszakiak és a hatóságiak egymást fedező és védő tehetetlenségével és felelőtlenségével szemben semmit sem tudtunk elérni. Ezt ezen a helyen is nyomatékosan le kell szögeznünk. Nemcsak saját, hanem a többi állami levéltár, valamint szükség esetén más le­véltárak raktárainak az egészségügyi helyzetét is figyelemmel kísértük, tanáccsal, ha kellett, munkával is segítettük a veszélyek és a bajok elhárításában, orvoslásában. A konzerválásra és restaurálásra szoruló iratokat sem csupán saját raktáraink­ban mértük fel, hanem más levéltárakban is, elsősorban az 1968-ig velünk közös szervezetbe tartozó területi állami általános levéltárakban, amelyeknek anyagát res­tauráló részlegünk egyik műhelye a tanácsosítás után is konzerválta és restaurálta. Restauráló műhelyünk vezetői rendszeresen tanulmányozták a szakirodalmat, vizsgálatokat folytattak, kísérleteket végeztek, a már bevált eljárások továbbfej­lesztésére, újak bevezetése érdekében. Számottevő eredményeket értek el, és nem hosszú múltra visszatekintő, 1949-ben létesült, majd 1957-ben új alapokra helyezett műhelyünk munkáját nemzetközi színvonalra emelték. Hasznos Zsigmondnét illeti ezért elsősorban az elismerés. Amikor az 1966 és 1970 közötti évekre tervet készítettünk, még csak azt irányoz­tuk elő, hogy saját anyagunkból mit és mennyit fogunk konzerválni és restaurálni. Más levéltárak anyaga részére nem készítettünk konzerválási és restaurálási tervet, mert még nem tudtuk, hogy milyen kapacitást tudunk erre a célra fordítani. A későbbiekben az a gyakorlat alakult ki, hogy restauráló műhelyünk nettó kapacitásának kétharmadát saját anyagunk, egyharmadát pedig más levéltárak anya­gának a konzerválására és restaurálására fordítjuk. Kialakult továbbá az a gyakor­lat is, hogy műhelyünk nettó kapacitásának egyharmadát — mind a saját anyagunk­nál, mind a többi levéltárénál — előre nem látható munkákra, úgynevezett gyors­segélyre tartalékoljuk. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents