SZAKMAI KÉPZÉS

Irattári - Pálmány Béla: Az Új Magyar Központi Levéltár iratkezelő és irattáros tanfolyamai, 1973–1976. • 1978. [LSZ 1978/2. 225-239. p.]

juk, hogy napjainkban az irattárosok zöme még az országos főhatóságoknál sem rendelkezik érettségivel. Ismert az is, hogy igen kevés fiatal választja ezt a pályát az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya és a kedvezőtlen munkakörülmények miatt. Végül, a rendelet életbelépésekor nem voltak még adottak a képesítést nyújtó oktatási keretek sem. Azóta, több évi előkészület után 1975-ben két fővárosi és négy vidéki középiskolában megkezdődött a közgyűjteményi kezelők fakultatív képzése. A könyvtárak, múzeumok és levéltárak a gimnáziumok érettségizett de egyetemi felvételt nem nyert volt diákjai közül a jövőben valószínűleg kapnak majd némi utánpótlást a középkáder gárdájukhoz. Még hosszú évekig nem várhatjuk azonban a gimnáziumok közgyűjteményi kezelő képzésétől, hogy az országos és megyei jellegű szervek jelenleg aktívan tevékenykedő, zömmel idősebb irattárosait felkészítsék az új szabályzatokban előírt rendelkezések szakszerű végrehajtására. Milyen legyen hát a levéltárak által szervezett, vagy a vállalatok, intézmények által levéltárosok részvételével megtartott iratkezelő és irattáros tanfolyamok jellege? Egyértelmű volt, hogy ezek az előadás-sorozatok nem adhatnak a munkaügyi kormányzat és az országos szakszervezeti szervek által is elismert képzést, hiszen nem nyújtanak széles körű elméleti ismereteket, hanem inkább a gyakorlati munka megjavítását szolgálják és egyben elősegítik a levéltárakról és a levéltári anyag védelméről szóló 1969. évi 27. tvr. előírásainak gyorsabb megvalósítását. De éppen amiatt, hogy a ma gyakran használatos szóval „posztgraduális" oktatásról van szó, melynek keretei más szakterületeken is napjainkban alakulnak ki, hosszas vita kerekedett a Levéltári Igazgatóság és az UMKL vezetői között. Az Igazgatóság azt a felfogást képviselte, hogy a levéltár által rendezni szándékozott előadás-sorozat nem jelenti a képesítésre vonatkozó rendelet végrehajtását, hanem csak az UMKL illetékességi körébe tartozó szervek irattárosainak útbaigazítását és tájékoztatását szolgálja, ami könnyíti a levéltár gyűjtőterületi munkáját. Ne legyen ezért túl sok előadás és az elsajátítandó ismeretek szintjét sem szabad túl magasra emelni. Elegendő ha négy-öt alkalommal egy-két órás előadást tartunk és csak a részvételt igazoljuk. Tananyagnak elegendő egy száz gépelt oldalnál nem hosszabb summázat. A levéltár álláspontja sem szándékozott elismert képesítést nyújtani a résztvevőknek, de a tanfolyam révén nem csupán tájékoztatni kívánta a résztvevőket, hanem meg is tanítani őket az iratkezelés szabályaira, ezért fontosnak tartotta, hogy az előadássorozatot szóbeli beszámolóval zárják a résztvevők. A tanfolyam tematikáját az első elképzelések 16 foglalkozásba tervezték. Nem sikerült azonban előadót biztosítani a „Gépi adatfeldolgozás" c. foglalkozáshoz, csökkenteni kellett az irattárakban végzett látogatások számát is, végül pedig egyes foglalkozások összevonásra kerültek, így az alábbi előadások alkották a tanfolyamokat: 228