SZAKMAI KÉPZÉS
Levéltári - A levéltárosképzés két esztendejének tanulságai. • 1961. [LSZ 1961/2. 74-96. p.]
- 84 -B ó n i s György: < A levéltáros továbbképző tanfolyam elgondolása helyes volt, megvalósítása azonban rendkivül fogyatékos. Az a terv, amelyet a Módszertani Kollégium 1958-ban elfogadott, és a Levéltári Osztály magáévá tett, a fiatal levéltárosok sokoldalú képzését tűzte ki célul. (L. Vörös Károly: A magyar levéltárosképzés jelenlegi rendszerének kialakítása, LH IX/1959/3-4. sz. 156-159.) Az első tanfolyam kb. 20 résztvevővel meg is indult, és 1960. elején lezárult. A tanfolyam tárgyai között a jogi ismeretek is szerepeltek, hiszen ezekre a levéltári munkában igen gyakran szükség van. Az egész tanfolyami anyag áttekintése rögtön megmutatta, hogy az államigazgatási (azelőtt -közigazgatási) jog és eljárásjog egyéb tárgyak keretében foglal helyet. Ezért lett.a jogi alapismeretek pontosabb megjelölése, és az ebből irt jegyzetem cime is: "A magyar feudális és burzsoá magánjog és büntetőjog elemei". A jegyzet megjelenése (1959) után a budapesti és vidéki resztvevőkkel 1959. utolsó hónapjaiban három konzultációit, 1960. januárjában pedig két zárókonferenciát tartottam. Minthogy az utóbbiakon a diplomatika és a közigazgatástörténet "előadóival" együtt vettem részt, a tanfolyam régészére is gyűjtöttem tapasztalatokat. Ezeknek pozitiv oldala igen jelentős. Hogy a budapesti és vidéki levéltárak fiatal munkatársainak rendszeres jegyzetek álltak rendelkezésére, és - más-más - megoldással - alkalmilag konzultáltak is velük; hogy paleográfiai, oklevélolvasási gyakorlatokon csiszolhatták tudásukat; és főként az, hogy a levéltári igazgatás gondoskodott továbbképzésük lehetőségének és bizonyos feltételeinek megteremtéséről, az minőségileg meghaladta az immár százados levéltárosi gyakorlatot, az utódnak a munka során történő, mintegy céhes módszerrel való kiképzését. Ugyancsak örvendetes volt látni, milyen odaadással törekedtek egyes bölcsész képzettségű kartársak elsajátítani a számukra idegen nyelvet, megérteni a jog sajátos problémáit és behatolni a közigazgatástörténet vagy a diplo- t matika útvesztőibe is. Mivel nem vizsga, hanem konferencia zárta le a