SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Kállay István: A levéltárosképzésről. • 1986. [LSZ 1986/2. 3-7. p.]

(és hozzátehetjük: oktatják) Magyarországon. így a levéltár szakot végzettek előnyben voltak a más szakosakkal szemben. 1958-ban a levéltárakban dolgozó, nem levéltár szakosok részére kétéves tanfolyam indult. Ehhez jegyzetek is készültek, amelyek színvonalát mutatja, hogy ma is használhatóak. Hiányosságukat sajnos azóta sem sikerült megszüntetni: a történeti segédtudományok újkori része nincs kidolgozva. Ma is úttörőre vár a közigazgatás oklevéltana: az irattan.9

A modern kori segédtudományi kérdések kidolgozását sürgette 1965-ben megjelent cikkében Szűcs László is.10 A levéltárosok egyetemi képzése az 1970^63 évekig a Lederer Emma által lerakott alapokon folyt. Ekkor a C szakból A szak lett, vagyis a tanulmányi idő öt évre emelkedett. Ez azt is magával hozta, hogy a levéltár szak felvételi tárgy lett. Az i 984-ig érvényben volt tanterv lehetővé tette az óraszámok növelését. Első helyre a nyelvek kerültek: a latint és a németet három-három féléven át heti két órában oktatták. Ezt követte (ugyancsak heti két órában) a negyedik-ötödik félévtől kezdve a latin, német és magyar nyelvű oklevelek és iratok olvasása. A tanterv az irattant több részre bontotta. így volt általános irattan, feudális kori kormányszervek iratai, polgári kori kormányszervek iratai, szocialista kori kormányszervek iratai, gazdasági szervek iratai, társadalmi szervek iratai és az akkori terminológia szerint: géppel olvasható iratok. Mint látjuk a tanterv az iratokat a társadalmi-politikai rendszerekhez kötötte, erről azonban semmiféle feldolgozás sem állt a rendelkezésre. A kormányzattörténet az első négy félévben heti háromórás (a legnagyobb óraszámú) tárgy lett. Az első félévben 1526-ig, a másodikban 1848-ig, a harmadikban 1945-ig, a negyedikben napjainkig haladt a tananyag. A magas óraszám kifejezte, hogy a levéltári munkák többsége igényli az alapos kormányzattörténeti ismereteket. A tárgynak az első négy félévre való tömörítése azonban azt eredményezte, hogy nem követte a történelem szak tantervét, nem volt azzal szinkrónban. így pl. az 1945 utáni közigazgatásról a levéltár szakon előbb hallottak, mint a történelem szakon. Ezért sok történeti kérdést a kormányzattörténet keretében kellett megmagyarázni. Fontos csoportot jelentettek az igazgatási ismeretek címszó alatt összefoglalt tárgyak. Ide tartoztak az igazgatási alajjismeretek, az írásbeli ügyintézés és iratkezelés, a levéltári igazgatás és ügyvitel, a levéltárak és a modern irattárak. A jogi ismeretek között alapismeretek, levéltári jog és egyházjog szerepelt. A korábbihoz hasonló súllyal oktatták ezekben az években a történelem segédtudományait: a paleográfiát, a diplomatikát, a kronológiát, a heraldikáit, a szfragisztOcát, az archontológiát, a genealógiát, a kisebb segédtudományokat és a helytörténeti ismereteket. Kiemelt óraszámban szerepelt a tantervben a levéltártan. Ezen belül oktatták a bevezetést a levéltári ismeretekbe, a levéltári rendezést, a selejtezést, az iratértékelést, a segédletkészítést, a kiadványkészítést és a levéltári technikát. Levéltártörténetből heti két-két órában az általános és magyarországi, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok levéltárügye került be a tantervbe. Informatika címszó alatt informatikai, valamint gépi adatfeldolgozási alapismereteket és modern adathordozókat oktattak. Külön csoportot jelentett önmagában A levéltárak feladatai a közművelődésben című kollégium, amely {a nyolcadik félévben heti két órában) némileg túlméretezettnek tűnik. Nagy súlyt helyez a tanterv a statisztikára. Ez egyrészt a történeti statisztikából, másrészt a modern statisztikai felvételekből állt (heti két-két órában). 4