LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Scholz Tamás: A pH fogalma és szerepe a restaurálásban. • 1970. [LSZ 1970/3. 705-722. p.]

menyeket, ezért csak tájékozódásra alkalmas. Egyszerűség,^ gyorsaság, valamint olcsósága miatt javasolják alkalmazását. 2/ Lehet oly módon eljárni, hogy a papirra vizet cseppentünk, azt egy rövid ideig állni hagyjuk, majd a vizcseppbe pH papirt mártunk. Az igy kapott színváltozásból állapítjuk meg azután a mellékelt összehasonlító színskála segítségével a papir pH-ját. Ennek a módszernek nyilvánvaló hátránya, hogy csak azok az összetevők határozzák meg az indikátor-papir színváltozását, vagyis a mért pH~t, melyek a vízcsepp rövid állásideje alatt kioldódtak a papírból. Ez nem azonos a papir pH-ját meghatározó hidrogénion arányos menynyiségével .Még egy jogos kifogás merülhet fel ezzel a módszerrel szemben: közismert a papírok kromatográfis tulajdonsága. Ugyanis ha egy papirra valamilyen kismemiy iségü anyagot viszünk fel pl. egy oldatcseppben, majd a papirra nagyobb mennyiségű vizet, vagy más oldószert juttatunk, akkor az oldószer felszívódásakor az anyagot a papir rostjain egy, az anyag fizikai tulajdonságaitól függő, jól definiált távolságra elszállítja az oldószer. Ha a minta-cseppben többféle anyag volt jelen, azokat az alkalmazott oldószer más-más távolságra képes elszállítani, igy szétválaszthatjuk a cseppben lévő igen kis anyagmennyiségeket is egymástól. Ez a kromatográfiás jelenség nyilván akkor is fellép, mikor a csepp vizet a papirra cseppentjük, és az felszívódik. Ilyenkor a papírban benne levő, és egyben a hidrogénionokat szolgáltató különböző anyagokat fogja kromatográfálni a csepp, és igy a vizfolt szélén más pH értékeket mérhetünk, mint annak belsejében . 3/ Szokták kolorímetriásan mérni a papir pH-ját ugy, hogy egy csík indikátorpapírt megnedvesítenek semleges kémhatású /pH = 6-7/ vizben, és ezt szorítják hozzá a mérendő papir felületéhez. Kis ideig várnak, majd a pH papir színéből megállapítják a papir pH-ját. Ez ellen a módszer ellen az merülhet fel, hogy nyilván azok az anyagok fogják a pH-papir szinét megváltoztatni, melyek képesek a kevés jelenlevő viz hatására átdiffundálni az indikátorpapírba. Ez a mennyiség nem lehet azonos a papir megadott részén levő összes hidrogéniont szolgáltató anyag mennyiségével. Összefoglalva tehát, a kolorimetriás papir pH mérésekről az mondható, hogy csak gyors, tájékoztató jellegű mérésekre ' alkalmasak. Az eredményből messzemenő következtetéseket nem szabad, levonni, sem nyomdai, sem papírgyártási célokra, de restaurálási célokra sem. Ugyancsak többféle eljárást alkalmaznak a papir pH-jának elektrometriás meghatározásánál is. Különböző országokban más és más szabvány van érvényben a papir pH-jának meghatározására. Legáltalánosabban a TAPPI T. 435 m~52 számú meleg extrakciós eljárást alkalmazzák. Ez abból áll, hogy a papírmintát vizzel, közvetlenül a forráspont alatti hőmérsékleten egy