LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
el ilyen tudományos célokra és ezeknek bármelyikéről bármely kutató 2-3 dolláros áron megvásárolhatja a pozitív másolatot, a saját használatára rendelkezésre álló kópiát.94 Az már Angliában is hétköznapi, hogy a nagyobb újságok összes évfolyamait filmen akárki megszerezheti, elküldik ezeket külföldre te* Az Amerikai Egyesült Államokban azonban már mindezen is messze túljutottak, ott ma már mikrofilmen forráskiadványokat készítenek, így adták ki a német külügyi hivatal iratait, ellátva azt 800 nyomtatott oldal katalógussal. A kiadványt árusítják.- Meinert referátuma is említi a tudományos célú mikrofilmezésnek ezt az előnyét. IIa valamely anyagot bárminő okból nem lehet nyomtatásban megjelentetni, mikrofilmen akár kis számú példányban is könnyen lehet sokszorosítani. Különösen helyi és regionális¬ anyagokat, kisebb állagokat lehet így publikálni. E publikációkat, amennyiben régebbi anyagot tartalmaznak, csak szakember tudja használni, hiszen az eredeti hű képét adják" Érdekes francia alkalmazásáról olvasunk a tudományos célú mikrofilmezésnek ': kiállítások teljes anyagát örökítik meg filmen. Pl. Goethe éw Franciaország vagy a Vesztfáliai béke című kiállításokra összegyűjtötték a teljes anyagot és bár ennek csak egy részét állíthatták ki — egy kiállításon a legritkábban mutatható be minden irat - a tudományos kutatás számára az egészet lefilmezték.98 Milyen nagyszerű gondolat! Az egyszer elvégzett nagy munka eredményét rögzítik, azt tehát még egyszer elvégezni 100 év múlva sem kell, a kutatók viszont hálásak a sok helyről gyűjtött ós egy helyen található és használható dokumentációért. Mindenfajta anyag mikrofilmen történő kiszolgáltatásánál vagy köziésénél — bárminő célból történjék is az — felmerül a jogos érdekek védelmének és a felhasználás ellenőrzésének kérdése. Az európai országok szakkörei, különösen az angol, francia és német levéltárnokok sokat vitatkoztak erről a problémáról is. Az bizonyos, hogy egész levéltári fond, levéltári sorozat vagy 94 Általánosságban utalva a fentebb már idézett nagy irodalomra, itt külön csak P^erprofesszortanulmányátcmlítjük : „Zwanzig Jahre N^ionalarchivder Vereinigten Staaten von Nordamerika" (AZs. Bd. 50/51. 91-108. (különösen 102.). 1955-ben, r|^ z^ pélS£^ külföldön áruba bocsátani és a befolyt eladási összegekből kell pénzügyi alapot teremteni nagyarányú védelmi mikrofilmezés költségeire. Áz anyag 2 880 000 oldal felvételét tartalmazó 1700 tekercs a szükséges jegyzetekkel együtt (1. Born beszámolóját az 1950. évinárizsi nemzetközi levéltáros konferencián ahol további nagy tervekről is szólt - ArcInVum 1951. 84-85.).-Az amerikai egyetemeken készült disszertációkat 1938 óta filmre veszik és így árusítják oldalanként 1,25 centért (Nachrichten Jg. 3. 118-121. L. még Archivar Jg. 8. 327.). « Uo. Jg. 4. 31. - Eaabe-Janiak i. művében (30.) szépen ki van fejtve a kinyomtatás és a mikrokópia közti különbség : míg a nyomtatás ugyanazt a könyvet produkáljasok példányban, a mik/okópja a legkülönbözőbb helyeken őrzött iratokból a legkülönbözőbb egyéni célokra .tud" kollekciókat közvetíteni. Ha a nyomás drága és nem is fizetődik ki (pl. disszertáció jegyzőkönyvek stb. esetében), akkor lehet alkalmazni a filmről történő sokszorosítást, — A Vatikáni Könyvtár elfogyott kiadványait az érdeklődőknek és vásárlóknak filmen szállítja. -Gflfe id. értekezése (Archívum 1953. 91.). *
