LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - P. Holl Adrien: A restaurátor szemével. Katasztrófa utáni mentés a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában. Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. 73-79.
75 2020/3. ▪ 73 – 79. A vizes iratanyagot mintegy 25 fő BFL-es levéltáros, restaurátor, könyvkötő, digitalizáló, műszaki kolléga teregette, pakolta, szárította. A nagyon nedves – főleg műszaki dokumentációkban lévő – fotókat, tervrajzokat csak szakértő restaurátorok teregethették ki, mivel az iratok szétválasztása során sérülés is bekövetkezhetett volna. Állományvédelmi szempontból a tárolásnál törekszünk arra, hogy a levéltári anyag ne legyen műanyag borítóban vagy mappában. A Ráday Levéltár iratanyagában – mivel nem volt teljesen rendezett, s ez most előnynek bizonyult – nagyon sok irat volt papír és műanyag dossziékban, amelyek felfogták a nedvességet, így az iratok nem áztak, nem deformálódtak. A dokumentumokat a fővárosi levéltár erre a célra tervezett földszinti szárítóhelyiségében és átmeneti raktárában 24 polcfolyóméteren teregettük ki 35 db szárítóállványra. Ez az épületrész nincs bekapcsolva az intézmény automatikus klímarendszerébe, így nem jelentett veszélyt az iratmentésre behozott anyag a tárolt 36 000 iratfolyóméternyi levéltári anyagra nézve. Az iratok kiszárítása A több hetet igénybe vevő szárítás alatt restaurátor kollégáim folyamatosan kontrollálták a levegő és a papírok nedvességtartalmát, s pár hét alatt kiszárítottuk az oltóvíz által eláztatott anyagot. A mérési eredményeket a helyszínen naplóztuk, naponta háromszor mértünk papír és légnedvességet. Fontos a szárítás során, hogy a papír, fotó, pergamen, könyv ne kapjon hirtelen hősokkot, azaz a papírt lassan szabad csak szárítani, mert ellenkező esetben könnyen zsugorodik és térfogatváltozást szenved. Ha a levegő páratartalma 40% alá csökken, felléphet a hordozó zsugorodása, ennek főleg a pergamen és a fotó van kitéve. A szárítás során fontos szabály, hogy a könyveket állítva, lehetőség szerint legyezőszerűen kinyitva szárítsuk; ha a könyv gerince túl nedves, akkor fektetve, kinyitva szívópapírok használatával dehidratáljuk. A szárítás után az iratokat, könyveket préselni szükséges. Amennyiben erre nincs lehetőség, szalagos irományfedélt használjunk a lapok enyhe préselésére a szalagok meghúzásával. A színes tervrajzok, fotók, műnyomó papírok, egyes tinták, filctollak, bélyegzők különösen érzékenyek a nedvességre. A mentés során az ilyen típusú anyagokat el kell különíteni, és ha szükséges, menet közben restaurálni a károsodott iratokat. Az elfolyt tinták, pecsétek, károsodott fotók, megpenészesedett iratok már nagyon nehezen restaurálhatók, és információvesztés is felléphet. A Ráday Levéltár anyagában történt tintafolyás, pecsételfolyás és néhány irat esetében információvesztés is bekövetkezett, ami elkerülhetetlen a még időben végzett iratmentésnél is. A katasztrófa helyszínén a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárától, az Evangélikus Országos Levéltártól és a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárától (Debrecen) kapott nagy teljesítményű párátlanítóknak köszönhetően csökkentettük a levegő nedvességtartalmát. A restaurátor szemével
