LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése. • 1936. [LK 1936. 68-78. p.]

kezelése nélkül, de lehet szó az egyes iratoknak darabonként való borítékolásáról is, amennyiben az iratok anyaga, formája, rongált állapota, vagy éppen belső értéke, jelentősége á fokozott gondosságú őrzést kívánja meg. A felállítási egység megválasztásában is a bevezetőben kiemelt két alapelvet kell szem előtt tartanunk: egyfelől az íratok egyszerű és gyors kezelésének biztosítását, másfelől pedig mind az őrzési helyen, mind a kezelés során a rongálódásnak vagy akárcsak kopásnak is minél tökéletesebb kiküszöbölését. Hogy e két szempontot miként egyeztethetjük össze egymással, ezt elsősorban maguknak az iratoknak a jellege határozza meg, amelyeknek a technikai kezelés szempontjából három főbb csoportját különböztethetjük meg, ú. m. 1. az okleveles anyagot, 2. a tulajdonképeni ügyiratokat s ezek segédkönyveit, és végül 3. a különleges alakú darabokat, amelyek jobbára mint az ügyíratok mellékletei fordulnak elő. Az első csoportnál, az okleveles anyagnál annak belsőd jellege, a külső ismertetőjegyek fontossága, a pecsét rendkívüli jelentősége és a pecsételés módja föltétlenül megkívánja az okleveleknek darabonként való borítékolását. De megkívánja az okleveles anyag értéke is. Az oklevelek borítékolásának kétféle módja lehetséges: a ragasztott,, egyik oldalán nyitott boríték alkalmazása és a csupán hajtogatott, a felső hajtások egymásba csúsztatásával záródó borítékolás. Bár az utóbbi költségesebb, mert nagyobb anyagfelhasználással jár, a két borítékolási mód közül az *f

előnyt föltétlenül

utóbbinak kell adnunk, miután sokkal nagyobb mértékben szolgálja az anyag védelmét, mint a - ragasztott boríték. Míg az utóbbinál a kezelés során mind a kiemelésnél, mind a visszahelyezésnél közvetlenül az - . oklevéllel dolgozunk, a hajtogatott és zárt borítéknál az ' oklevéllel való közvetlen érintkezés a legcsekélyebb mértékre csökken, amennyiben a záróhajtásával felfelé fordított borítékot magunk elé helvezve az oklevelet a borítékból kLnSj^ a nélkül ^ hozzá kellene nyúlnunk Éz a kö?Smény oediV ma az okfeveles anyagnak ig7n gyakori ^^k\J^m^\i vl vésrTnem E téknak hogyH^nnTnem^ kevésbe fekízík s kevésbbé^ csSzhatTde-oda