LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Scholz Tamás: A mikrofilm mint biztonsági film a levéltárakban. • 1975. [LSZ 1975/1. 209-226. p.]

fut, és 10%-os relatív nedvességtartalomnál éri el az adszorpciós görbét. Ez a hiszterézis jelenség várható volt, és mivel minden esetben eléri az adszorpciós ágat, tiszta fizikai adszorpcióra utal. Mivel az adszorpciós izotermát egy monoton növekvő görbe írja le - nincs rajta egy telítési ,szakasz, ahol mint a papírnál lényegesen kisebb a vízfelvétel - a görbe alapján nehezen határozható meg, hogy milyen relatív nedvesség mellett érdemes a filmet tárolni. Mivel feltételezhető, hogy a hordozó anyag relatíve kevesebb vizet vesz fel, mint az emulzió, a magasabb relatív nedvességtartalmaknál a következő három ábrán bemutatjuk (23, 24, 25 sz . ábrák) a hordozó anyagtól mentes emulzió vízfelvételét. A görbéket úgy kaptuk, hogy a mért adszorpciós izotermák abszolút értékeiből kivontuk a hordozó anyag izotermáinak abszolút értékeit, és a maradékot ábrázoltuk a relatív nedvesség függvényében. A nyers filmnél és a cserzetlen - vagyis kézzel hívott filmnél - egy, a magasabo relatív nedvesség értékeknél monoton növekvő görbét kaptunk, míg a gépi hívású, vagyis a valóban tárolni kívánt filmnél jó közelítéssel egy a vízszintes tengellyel párhuzamos egyenest kaptunk. Ebben az esetben tehát feltehetően a formaldehidestimsós cserzés hatására - 30%-tól kezdve az emulzió adszorpció képessége azonos képet mutat a hordozó anyaggal. A másik két esetben az emulzió relatíve több vizet vesz fel, mint a hordozó anyag. Az ábrákon a 2 sz . görbék a deszorpció különbségeit ábrázolja. Mint látható, relatíve adszorpció során kevesebb vizet "vesz fel", vagyis többet tart bent az emulzió, mint a hordozó anyag, és mint az emulzió adszorpció során. Ez különben a hiszterézisből is következik. Az is érdekes, hogy a deszorpciós különbség nagyjából követi az adszorpciós különbség lefutási görbéit. (A látható eltérések mérési hibára vezethetők vissza.) A fentiekből az következik, hogy pl. míg a nyersfilmet érdemes 50-70% relatív nedvesség közötti határokon tárolni, addig a cserzés nélkül hívott filmet 50%-on érdemes tárolni (minimuma van a görbének), a gépen hívott és cserzett filmet gyakorlatilag 30-90% között bárhol tarthatnánk. Nyilván más megfontolásokat kell keresni, az optimális páratartalom meghatározásához. Ha a biológiai kártétel oldaláról közelítünk a kérdéshez, akkor minél alacsonyabb értéken tartjuk a relatív nedvességtartalmat, annál kedvezőbb helyzetben vagyunk. Azonban meg kell vizsgálni a hordozó és az emulzió egyéb fizikai tulajdonságait, hogy azok a 30-90% közötti nedvességtartalomtól hogyan függenek, és ennek alapján lehet majd talán meghatározni a biztonsági film tárolásának optimális légnedvességi adatait. A fenti eredmények tehát arra alkalmasak, hogy kijelöljék a további kutatások főirányát: vizsgálni kell az exponált és gépi hívású mikrofilm hordozójának és emulziójának fizikai tulajdonságait a relatív nedvesség függvényében. Ennek alapján megállapítani a tárolási optimumokat. Hiányzik méréseinkből a 20 °C alatti hőmérsékleten végzett adszorpciós és deszorpciós mérések. Ezek azért tarthatnak érdeklődésre számot, mert a nemzetközi tárolási ajánlások között nem egy esetben viszonylag igen alacsony hőmérsékleteket adnak meg, mint optimumot: pl. NDK-ban a mozifilmeket archí-