LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Csobán Endre: A levéltár helyisége és berendezése. • 1936. [LK 1936. 45-67. p.]

A LEVÉLTÁR HELYISEGE ÉS BERENDEZÉSE/ Az oklevelek keletkezésének első idejében az oklevélkiadó hatóság vagy személy részére elegendő volt egy kis doboz vagy láda, ahol a kiadott okmányok párjait vagy az okmányokra vonatkozó feljegyzéseket elhelyezzék -feltéve, hogy már az első időkben felmerült az a gondolat, hogy az okiratokról az oklevélkiadónál valami ellenőrző emlék maradjon. Még kevesebb teret igényelt az oklevelek elhelyezése az adományos személynél vagy általában annál — lehetett az jogi személy is —, akihez az oklevél szólt. A kiadott és kapott oklevelek számával arányosan nőtt a vasdoboz vagy láda. Először csak eredeti alakjában gyarapodott. Később rekeszekre, polcokra oszlott, magasságban még inkább nyert és előállott a szekrény. Mire szekrénnyé növekedett a láda, alakjában is változást szenvedett. A szekrények is nőttek. Azonban az íratok még jobban szaporodtak. És elkövetkezett az az időpont, amikor egy nagy szekrény sem nyújtott már elégséges teret s több szekrényben kellett elhelyezni az iratokat. A szekrények számának szaporodásával alakult ki végre az a helyzet, hogy az iratok számára előbb külön helyiségről, később — nagyobb levéltáraknál — külön épületről kellett gondoskodni, így építette már a római köztársaság a „Tabularium"-ot egyenesen az állami iratok számára.1

Ez az épület ma is áll Rómában. Az iratok azonban előbb Ceres, majd Saturnus templomában állottak.2

Hasonló eljárást követnek a modern államok ís. Előbb más célra készült épületekben helyezik el irataikat és csak az államtudat * Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kongresszusán a levéltári szakosztályban 1936. okt. 3-án. 1 Casanova;

Archivistica. II. kiad. 30. 1. 2 Jakab E.: A levéltárakról. 5. 1. . ..' / ..