ANYAKÖNYVI ÜGYEK

Az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról szóló 38/1963. (XII. 25.) Korm. sz. rendelet és ezen végrehajtási utasítás egybeszerkesztett szövege. Melléklet: 3 db. • 1963.12.28 [6/1963. (TK 82.) K E sz. utasítás = Tanácsok Közlönye 1963/82.]

(2) Különös gondot kell fordítani arra, hogy a házasságkötés helyiségét a házasság megkötésé­nek ideje alatt más hivatalos, vagy nem hivata­los eljárás, vagy cselekmény céljára ne vegyék igénybe és a szomszédos helyiségekben se tör­ténjék semmi, ami a házasságkötés rendjét és ünnepélyességét zavarná. (3) A házasságkötésnél a rend fenntartása az anyakönyvvezető feladata. Azokat, akik a házas­ságkötés ünnepélyességét meg nem felelő maga­tartásukkal zavarják, a helyiségből el kell távo­lítani. (4) Az anyakönyvvezető a házasságkötésnél a Magyar Népköztársaság címerével ékesített nem­zetiszínű vállszalaggal és megfelelő, lehetőleg sö­tét öltözetben köteles megjelenni. A házasság megkötése Ar. 31. §. (1) A házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulok az anyakönyvvezető jelenlé­tében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. A házasságkötés két tanú je­lenlétében történik. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel az anyakönyvvezetőnek a házasságkötésnél való közreműködése csak akkor szabályszerű, ha a) az anyakönyvvezető hivatalosan jár el; b) mind a két házasuló és c) mind a két tanú is személyesen jelen van. Au. 74. §. (1) A házasságkötésnél az anyakönyv­vezető a házasulok mindegyikéhez külön-külön a következő kérdést köteles intézni: ,,Kijelenti-e ön (itt megnevezendő az a házasuló, akihez az anyakönyvvezető a kérdést intézi), hogy az itt jelenlevő (itt megnevezendő a másik házasuló)­vel házasságot köt?" (2) Ha a hozzáintézett kérdésre mindkét háza­suló igennel válaszol és kijelentését sem feltétel­hez, sem időhöz nem kötötte, az anyakönyvve­zető a következő kijelentést teszi: „Én, mint a anyakönyvi kerület anyakönyvveze­tője, önöket az előttem és a jelenlevő két tanú előtt elhangzott egybehangzó kijelentésük alap­ján a Magyar Népköztársaság törvénye értelmé­ben házastársaknak nyilvánítom." (3) Ha a házasulok világosan nem nyilatkoznak, kijelentésüket feltételhez, vagy időhöz kötik, az anyakönyvvezető őket nem nyilváníthatja házas­társaknak és a házasságkötést az anyakönyvbe nem jegyezheti be. Ilyen esetben a házasulókat figyelmeztetni kell, hogy közöttük házasság nem jött létre, és ezt a házasságkötést, megelőző eljá­rásról készített jegyzőkönyvön fel kell tüntetni. (4) A házasságkötést az anyakönyvbe csak a (2) bekezdésben foglalt kijelentés elhangzása után, a házasulok és tanúk jelenlétében szabad beje­gyezni. A bejegyzést a jelenlevők előtt fel kell olvasni és csak azután lehet a bejegyzést a háza­sulókkal és a házasságkötési tanúkkal aláíratni. Ha a házasulok, vagy az egyik házasuló a bejegy­zés aláírását megtagadja, ezt az anyakönyvben az aláírásra szolgáló rovatban „Az aláírást meg­tagadta" szavakkal fel kell jegyezni. Magyarul nem tudók házasságának megkötése Ar. 32. §. (1) Ha a házasuló magyarul nem ért, az anya­könyvvezető azonban a magyarul nem tudó háza­suló nyelvét érti, magyar nyelvű kérdéseit és ki­jelentéseit köteles a házasuló nyelvén megmagya­rázni, a házasulónak saját nyelvén adott válaszát magyarul megismételni és azt elfogadni. (2) Ha az anyakönyvvezető, vagy a házasságkö­tési tanú a házasuló nyelvét nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. (3) A házasságkötéshez szükséges tolmácsról a házasulok kötelesek gondoskodni. A házasulókat és a házasulok szüleit tolmácsként alkalmazni nem szabad, azonban a tanúk egyike mint tol­mács is közreműködhet. Au. 75. §. A tolmács közreműködésével kötött házasságnál, vagy ha az anyakönyvvezető maga tolmácsol, ezt a körülményt a házassági anya­könyv megjegyzések rovatában fel kell tüntetni. A házasság anyakönyvezése után a bejegyzést a tolmáccsal is alá kell íratni. Némák és siketnémák házasságának megkötése Ar. 33. § (1) Írni és olvasni tudó némához vagy siketné­mához az anyakönyvvezető előbb szóban, majd írásban köteles a házasságkötési szándék iránt kérdést intézni. A házasuló a választ írásban köte­les megadni. (2) Ha a néma, vagy siketnéma házasuló írni és olvasni nem tud, az anyakönyvvezető kérdését és kijelentését, valamint a házasuló válaszát jelbe­szédben jártas személy közvetíti. (2) A 32. § (3) bekezdésében foglalt rendelke­zéseket e § esetében is alkalmazni kell. Au. 76. §. (1) A néma vagy siketnéma házasuló által adott írásbeli választ az anyakönyvvezető köteles felolvasni, azután a házasságkötésre vo­natkozóan szóban tett kijelentését a házasulóval írásban is közölni. A házasuló írásban adott vá­laszát a házasságkötést megelőző eljárásról fel­vett jegyzőkönyvhöz kell csatolni. (2) A 75. § rendelkezéseit e § esetében is alkal­mazni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents