IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Noszkó-Horváth Mihály: A gettóba kényszerítés és a deportálás a magyar kárpótlási jogszabályok tükrében. A vonatkozó kárpótlási iratok. VERITAS évkönyv 2019. 407-426.
NOSZKÓ-HORVÁTH MIHÁLY Az alkotmánybírósági döntésben foglaltaknak a jogalkotó két év múlva tett eleget, az 1997. évi XXIX. törvény15 rendelkezéseinek bevezetésével. E jogszabályban több egyéb más rendelkezés mellett kimondták, hogy két - a többi szabadságkorlátozás köréből kiemelt, azoknál súlyosabbnak ítélt - szabadságelvonás miatt, a deportálás és a szovjet kényszermunka miatti korábban megítélt kárpótlásokat 10%-kal ki kellett egészíteni hivatalból a kárpótlási hatóságnak.16 15 1997. évi XXIX. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szólól992. évi XXXII. törvény módosításáról. 16 Az 1997. évi XXIX. törvény közlönyállapotának 2. §-a, jogszabály módosítás következtében jelenleg a 1992. évi XXXII. törvény 2/A. § és 2/B. §. 17 A szerző 2019. július 10-én közérdekű adatigényléssel fordult Budapest Főváros Kormányhivatalához (a továbbiakban: BFKH), amely mint kárpótlási hatóság rendelkezik a kárpótlási eljárások során keletkezett adatokkal. A közérdekű adat megismerésére irányuló igényt a BFKH BP/0010/ 00150-2/2019. iktatószámú, 2019. augusztus 1-jén kelt alaplevelével, majd azt 2019. október 13-án kelt pontosító levelével (a továbbiakban: a kárpótlási hatóság által rendelkezésre bocsátott közérdekű adatok, 2019.) teljesítette, és rendelkezésre bocsátotta a vonatkozó adatokat. Fenti, illetve a későbbiekben részletezett kimutatások ezen adatigénylés teljesítését követően először kerülhetnek ebben a formában a nyilvánosság elé. Statisztikai összefoglaló A gettóba kényszerítéshez és a deportáláshoz, mint szabadságkorlátozásokhoz kapcsolható kérelmekre vonatkozó legfőbb statisztikai számok az alábbi táblázatban foglalhatóak össze:17 ténetileg a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból történő deportálás tömegben és erőszakkal külföldre, rendszerint koncentrációs táborba hurcolást jelentett, annak során a Magyar Állam saját polgárait összegyűjtötte és idegen szuverén fennhatóságának adta át. A törvényhozó akkor, amikor a deportálásnak ezeket a sajátos szempontjait és történeti tényeit figyelmen kívül hagyta és azt a puszta szabadságelvonással azonosította, az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzéssel megsértette az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelményét és ezzel alkotmányellenes diszkriminációt valósított meg [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés]. Mivel ezek a szempontok és megkülönböztető ismérvek többnyire irányadóak a Szovjetunióba történt kényszermunkára hurcolás eseteire is, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 3. Kpt. 3. § (1) bekezdésének d) és e) pontjai alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisítette.” In: 1/1995. (II. 8.) AB határozat. 412
