IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Noszkó-Horváth Mihály: Kárpótlás Magyarországon, a kárpótlási iratok. A VERITAS Történetkutató Intézet Levéltárában található iratanyag bemutatása. VERITAS évkönyv 2016. 367-386.
NOSZKÓ-HORVÁTH MIHÁLY lényege, hogy az elszenvedett szabadságkorlátozás miatt nemcsak havi ellátásban lehetett részesülni, hanem szolgálati időként is elszámolható volt a szabadságelvonás ideje. A személyi kárpótlási eljárásoknál felsorolt sérelmek miatt lehetett igényelni, de volt két olyan sérelem, amely miatt kárpótlást ugyan nem, de ezt az ellátást lehetett igényelni: a II. világháborút követően elszenvedett ún. nyugati hadifogság miatt (annak a részére, aki nem szovjet vagy jugoszláv katonai parancsnokság alárendeltségébe tartozó hadifogolytáborban volt), illetve az 1951 és 1956 közötti katonai munkaszolgálat teljesítéséért. Ellátásra jogosult volt a sérelmet elszenvedő vagy özvegye, élettársa vagy a sérelmet szenvedett személy után árvaellátásban részesülő egyenes ági leszármazottja, de csak az részesülhetett ilyen juttatásban, aki rendelkezett Magyarországon valamilyen nyugdíjszerű ellátással. A nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény alapján nemzeti gondozási díjra az válhatott jogosulttá, aki a személyi kárpótlás körében meghatározott szabadságkorlátozás szenvedett el, és azzal összefüggésben meghatározott mértékű egészségkárosodás is érte. A tanulmány elején is feltüntetett egyes szabadságkorlátozások miatt egyidejűleg személyi kárpótlást, nyugdíj-kiegészítést és nemzeti gondozási díjat is igényelhetett az arra jogosult. Amennyiben több ellátást is igényeltek, az egymástól független ügyek fizikálisán egy aktába lettek rendezve. Míg a politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítés esetén 333 323 esetben ítéltek meg ilyen ellátást, nemzeti gondozási díjat 11 728 esetben kaptak az arra jogosultak.23 23 http://igazsagugyihivatal.gov.hu/download/0/a8/71000/K%C3%Alrp%C3%B3tl%C3%Alsi%20 statisztik%C3%Alk%201990-2015.pdf. (letöltés: 2016. december 17.) ÖSSZEGZÉS Sokan, sokszor bírálták a kárpótlás jogintézményét, többször jogosan is, de az vitathatatlan, hogy sok embernek adott erkölcsi és anyagi rehabilitációt. Álláspontom szerint a kárpótlás lezárásának közeledtével már nem a kritikákra kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogyan tudjunk ezt az értékes forrásanyagot a jövő kutatói számára átmenteni, feldolgozni. Amennyiben ez sikerül, újabb lépést tehetünk abba az irányba, hogy a XX. századi történelmi eseményeket jobban megérthessük és tudományos igénnyel feldolgozhassuk, ezzel is emléket állítva azoknak, akik az iratanyagban szereplő sérelmeket elszenvedték. 384
