IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Noszkó-Horváth Mihály: Kárpótlás Magyarországon, a kárpótlási iratok. A VERITAS Történetkutató Intézet Levéltárában található iratanyag bemutatása. VERITAS évkönyv 2016. 367-386.
NOSZKÓ-HORVÁTH MIHÁLY elrendelő és megszüntető határozatok. A túlélők vagy hozzátartozóik visszaemlékezései ennél az iratanyagnál is értékes forrásanyagként szolgálhatnak. Amennyiben az iratanyag kutathatóvá válik számos történelmi esemény is jobban megismerhető lesz, pl.: a budapesti és a vidéki gettók története, egyes konkrét deportálások részletei, a koncentrációs táborok működése, egyes munkaszolgálatos alakulatok sorsa, a bori munkaszolgálat, az 1945 és 1989 közötti törvénysértő elítélésekhez kapcsolódó fogvatartások, a recski munkatábor története, a hortobágyi kényszermunkatáborok leírásai, a tiszalöki és a kistarcsai internálótábor működése, a szovjet fogsághoz vezető út, a szovjet fogolytáborok története.17 17 A lista nem teljes, csupán azok a példák kerültek felsorolásra, amelyekkel a szerző az irat keletkeztető kárpótlási hatóságoknál előbb hatósági ügyintézőként, majd vezetőként biztosan találkozott. 18 A témáról lásd részletesen: 1/1995. (II. 8.) AB határozat, 22/1996. (VI. 25.) AB határozat III. 1997. évi XXIX. törvényben, a 31/2003. (III 27.) Korm. rendeletben és a 2006. évi XLVII. törvényben meghatározott kárpótlási eljárások és a hozzájuk kapcsolódó iratanyag Az 1992-es személyi kárpótlási törvény hatálybalépését követő években a kárpótlási hatóságok jogalkalmazói munkája, a kárpótlási eljárásokhoz kapcsolódó bírósági gyakorlat, de legfőképpen az Alkotmánybíróság határozatai18 rámutattak arra, hogy mely jogszabályokon kell módosítani, illetve milyen új irányba kell bővíteni a kárpótlásijogszabályokat. Ezt a célt szolgálta az 1997. évi XXIX. törvény, amely egyfelől bevezetett egy új formát a kárpótlási eljárások közé, a hivatalból indított eljárásokat: az 1992-es törvény alapján deportálás és szovjet kényszermunka miatt megítélt kárpótlások 10%-os kiegészítését kellett a hatóságoknak végrehajtani. Másik hivatalból indult eljárás keretében - mivel az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt a különbségtételt, mely szerint a nem harcoló alakulat kötelékében teljesített munkaszolgálatért nem járt kárpótlás, a harcoló alakulat kötelékében teljesítettért pedig járt - felül kellett vizsgálni a korábban elutasított, munkaszolgálat teljesítése miatt benyújtott igényeket. A hivatalból intézett ügyeken kívül három olyan életelvesztés miatti jogcímet is beemelt a jogalkotó a jogszabályba, amelyet addig nem tartalmazott a rendszer. Kérelmet lehetett benyújtani, ha valakinek a hozzátartozója a deportálás vagy a szovjet kényszermunka idején hunyt el, illetve a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatti vesztette az életét. A kárpótlásra jogosultak köre megegyezett az 1992. évi XXXII. törvényben felsorolt hozzátartozói csoportokkal, de elhunytanként a maximálisan megítélhető összeg csak 30 000 forint volt. A három 380
