IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Majsai Tamás: Kinek a titka?

Majsai Tamás denki irányában nyitottan arra kell törekednünk, hogy ne növeljük a prob­lémák számát, hanem a problémák megoldásához nyújtsunk segítséget. Ezért nem tudom osztani azt a nézetet, amely szerint most, amikor a tár­sadalom és az állam nehézségekkel küzd, könnyebben kicsikarhatok len­nének tőle engedmények." (Hogy az interjúban megszólaló álláspont per­sze nem légüres térben mozgott, azt aligha kell dokumentálni. Kizárólag invokatív jellege miatt nyúlok vissza a fenti erdélyi példához egy költői kérdés erejéig: És ha az egyházak és a lelkészek pro primo nem Erdély, hanem az Evangélium ügyében lettek volna megszállottak ?) A palást természetesen nemcsak átlátszóan volt szőve, de avítt is volt: ebben a stílusban utoljára Bereczky Albert beszélt 1953 körül, részint úgy, hogy szavait érthető okokból őszintén is gondolhatta, részint pedig úgy, hogy azok akkor a reálpolitikai helyzet radikálisan átgondolt metaforái­ként fogalmazódtak meg. (A két korszakot mindig is szokás volt persze rokonítani. Ezt tették a megelőző periódus lojalistái, legitimálandó az ál­lam-egyházi kultúra által megbénult reflexeiket, s ezt teszik sokan ma is, rossz esetben egyszerűen csak a háború előtti másik állam-egyházi szer­kezet iránti nosztalgiából, jó esetben pedig naivitásból. Ami eközben folya­matosan figyelmen kívül marad, az az a tény, hogy nem ismerünk egyetlen adatot sem, amikor a Rákosi-rendszer úgy lett volna hálás a „hűségért", mint a Miklós Imre féle struktúra az utolsó évtizedben.) Összegzésül A magyarországi protestáns egyházpolitika elmúlt korszakbeli fejlemé­nyei hátterében meghatározó jelentősége volt egy fontos egyház- és tár­sadalomtörténeti momentumnak: az egyházak és a társadalom közötti kap­csolatok állam-egyházi szimbiózis formájában beide gződött, korszakokon 121

Next

/
Thumbnails
Contents