IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Majsai Tamás: Kinek a titka?
Kinek a titka? ges találkozások formájában. A papok örülnének neki. Deklarálhatnánk ekként is azt, ami gyakorlatilag már korábban is így volt, hogy ti. „egyenlő partnerek vagyunk". „Az egyházpolitikai szövetség [...] nincs önmagáért ezekben a zordabb időkben", meg kell hát becsülni. (Hogy mennyire is, azt mutatja egy hihetetlen példa: „Az erdélyi magyarság ügyében az egyházak megszállottak, a Vatikánnál is nem hivatalosan ezt szóvá tettük. Felléptünk az emberi jogokért, hogy az ott élők katolikus magyarok, mint katolikusokkal jó lenne ha foglalkoznának.") És az egyházak valóban tartották is magukat (szinte biblikus ihletettséggel) a „szövetséghez". (Csalhatatlan bizonysága ennek, hogy az egyházügyi hivatalnokok még 1988-ban is leszögezhették: „egyházi partnereink túlnyomó többsége továbbra is vállalta a velünk való együttműködést"; „a lelkészek túlnyomó többsége [...] tiszteletben tartja a megállapodást [ti. az 1948-1950 között kötötteket], ennek kereteit igyekeznek maximálisan kihasználni — esetenként szorgalmazzák szélesítésének óhaját is — de a határokat nem lépik át.") A hűség oly erős volt, hogy a partner suttogó szavait is értették. A konkrét pédákat hosszan lehetne sorolni: Szociális területen „túl aktív" szolgatársak mérsékletre intése; püspökök elnézést kérése az egyházügyi titkárságok aparátcsikjaitól azért (még 1988-ban is), mert nem állt módjukban időben végrehajtani a Hivatal által kiosztott feladatokat; a külföldi kereszténység körében eleminek számító problémák feldolgozását elősegíteni szándékozó értelmiségiek jelentkezésének elutasítása; egyházi szolgálatban álló jeles világi egyének dorgálásban részesítése, ha például ellenzéki ügyekben nyilatkoztak etc. A beidegződött lojalitás problematikus vonásait etikai palást volt hivatva leplezni. Az egyik protestáns püspökkel készült, 1988. novemberi interjúból idézek: „[...] nekünk az evangéliumi elveinkhez hűségesen, de min- 120
