IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Hajdú Tibor: A kutatás engedélyezése az 1980-as évek levéltári anyagaiban
Hajdú Tibor A kutatás engedélyezése az 1980-as évek levéltári anyagaiban Egy sajátos módon sajátos célra létrejött bizottság problémáiról fogok beszámolni. Azt az ellentmondást kellett valahogy feloldani, hogy nem kevés vita után létrejött nálunk egy olyan levéltári törvény, amelynél liberálisabb a kutatási szabályokat illetőleg kevés van Európában. Ugyanakkor viszont a jelenlegi jogállapotok, bírósági és egyéb gyakorlat, annyira lazák, annyira túlterheltek a bíróságok és egyéb hivatalos szervek, hogy tulajdonképpen akivel szemben jogtalanság történik, legyen az hivatal, vagy magánszemély, esetleg „sohanapjáig" várhat arra, hogy jogorvoslatot kapjon. Tehát a kuratóriumnak pontos szabályok által nem szabályozott áthidaló szerepet kell betöltenie kényes kérdések megoldására. Ilyen kérdés volt az egykori állampárt iratai kutatásának szabályozása: ne szolgálhassa a napi politikát, mondjuk választás előtt, amikor esetleg iratpublikálással le lehet járatni akár működő politikusokat. Tulajdonképpen ezt kellett áthidalni. Hamarosan kiderült, hogy MSZMP-, MDP-anyagoknál nem kisebb problémát jelent az egyházügyi hivatalok, illetve közlevéltárban levő, egyházakkal kapcsolatos iratok ügye, ami jogilag azt a problémát veti fel: voltaképpen kinek mi köze ahhoz, hogy egy egyház hogyan bírálja el saját papjait, alkalmazottait. Szerintem senkinek semmi köze nincs hozzá az érintett egyházon kívül. Itt tehát azt kell mondanom, szükség esetén szigorúbbnak kellene lennünk, mint a pártiratokkal kapcsolatban, amelyek mégiscsak közérdekű tevékenységet tükröznek. Ha ezt a pártot nem is támogatta minden magyar állampolgár, de ez a párt mindenesetre beleszólt 33
