IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Cseh Gergő Bendegúz: Ügynöklista a mágnesszalagon? Számítógépes hálózati adatbázisok és adatvédelem a Történeti Levéltárban
36 ■ Cseh Gergő Bendegúz információt, beleértve a róluk jelentő hálózati személyek adatait is.22 Mennyiben tekinthető bizonyító erejűnek ugyanakkor egy olyan adatsor, melynek keletkezési körülményeire csak közvetett információink vannak, és a személyek azonosítását csak hiányos személyi adatok alapján lehet elvégezni? Különösen súlyosnak tekintendő ez a kérdés annak fényében, hogy a törvény értelmében az érintett jogosult ezen adatok nyilvánosságra hozatalára,23 vagyis az egyik legnagyobb horderejű adatkezelési lépés megtételére is. A Levéltár ilyen irányú adatszolgáltatása értelemszerűen egyúttal állásfoglalás is az érintett személy hálózati tevékenységét illetően, ezért a legnagyobb fokú körültekintés nem csak indokolt, de elvárható is. Általános szabályt megfogalmazni ezen a téren lehetetlen, hiszen a H-adattár csak egy a sokféle információs forrás közül, mely a Levéltár rendelkezésére állhat, és a kialakult gyakorlat szerint csak több egybehangzó forrásra alapozva hozhatja meg ilyen irányú állásfoglalását az intézmény. Hasonló a helyzet a tudományos kutatók kiszolgálása terén. Egy fedőnéven írt ügynökjelentés olvasása során a kutató jogosult megtudni a jelentést adó személy kilétét, ebben az esetben pedig a Levéltár hasonló azonosítási eljárásra kényszerül, mivel a kutató is csak a saját kutatási témájával kapcsolatba hozható személyes adatokat ismerheti meg. A kutató nyilvánosságra hozatali jogait nem az ÁBTLtv, hanem az Infotv. határozza meg,24 ez a szabályozás azonban közismerten nem jelent akadályt vagy érdemi visszatartó erőt az egykori hálózati személyek leleplezése előtt. A Levéltár ilyen irányú adatszolgáltatása ugyanakkor szintén felveti a hitelesség és a teljesség hiányából fakadó fenti kételyeket, és természetszerűleg a források sokrétű elemzésére és összehasonlítására készteti a kutatót és a levéltárost egyaránt. 22 „A megfigyelt személy megismerheti a róla jelentő, illetve vele foglalkozó hivatásos alkalmazott, hálózati személy és operatív kapcsolat természetes személyazonosító adatait.” 2003. évi III. tv. az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról (a továbbiakban: ÁBTLtv.) 3.§ (2) 23 „A megfigyelt nyilvánosságra hozhatja az ( 1 )-(2) bekezdés alapján megismert adatokat, más megfigyelt és harmadik személy személyes adatainak kivételével.” ÁBTLtv. 3.§ (4) 24 „A tudományos kutatást végző szerv vagy személy személyes adatot nyilvánosságra hozhat, ha az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges.” 2011. évi CXII tv. az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (a továbbiakban: Infotv.) 5.§ (8) Az egykori szocialista titkosszolgálatok számítógépes adatbázisaitól sokan és sokáig a „probléma”, az „ügynökkérdés” megoldását, a kérdéskör lezárását, a múlt tisztázását várták akármit jelentsen is ez. A fentiekben talán sikerült rámutatni, hogy ezen adattárak nem a probléma megoldását, sokkal inkább egy újabb problémát jelentenek a levéltárosoknak, a kutatóknak és az állampolgároknak egyaránt.
