IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.

jövőben, amikor elektronikus iratok fognak keletkezni, akkor mondjuk megoldható az online hozzáférés; de a BFL által őrzött, majdnem 27-28, vagy az OL 70 kilométernyi anyaga nem hogy a mi életünkben, de szerintem még az unokáink életében sem lesz di­gitalizálva. Mindig lesz egy személyes kontaktus, kell, hogy legyen, és ott mindig felké­szült embereknek kell lenni. Ahol sok az ember, nagy az iratanyag, ott van specializáció, tehát kell, hogy legyen kutatószolgálat. A családkutatók Szécsényi: A kutatási esetek legszámottevőbb csoportjáról is ejtsünk talán még szót; a családkutatókra gondolok. Ezek olyan területei a kutatásnak, amelyek meglehetősen egy­­síkúak. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan ebből élnek, ingyen adunk irodát, fűtést és anyagot a kutatónak, aki komoly pénzt keres, a levéltár pedig ebből nem jut semmi­hez. Sőt leszúrnak bennünket, hogyha valamilyen ok miatt nem tudjuk az ő igényeiknek megfelelően kiadni az anyagot. Azt hiszem, a levéltárak megtehetnék, ha már az adatbá­zis-építésnél, a szolgáltató levéltárnál tartunk, hogy az anyagok egy része, amelyeket jól meghatározható kutatói csoportok kutatnak és meglehetősen egysíkúak, megvásárolható formában az internetre kerüljenek. Ha pedig valaki nem akarja megvásárolni ezt a ké­nyelmet, akkor fáradjon be a levéltárba és tekerje a filmeket - és ahogy például Szlová­kiában is, tekercsenként, anyakönyvenként fizessen érte. Bizonyos esetekben nyilvánva­ló, hogy nincs szükség arra az integráló tudásra, amivel rendelkeznek a levéltárosok; ilyen esetekben, ha csak lehet, ezeket az igényeket valamilyen módon ki kellene szervezi a levéltárból, ez hihetetlen könnyebbséget okozna. Reísz: A beszélgetés előkészítésekor merült fel a kutatók oktatásának kérdése. Úgy vélem, nem szabad szétforgácsolni az erőket, hanem döntsük el közösen, hogy ki mit tud ehhez hozzáadni. Az a lényeg, hogy ne csak én tudjam, hogy vannak ilyen és ilyen, a ku­tatókat segítő tájékoztatók, de a honlapunkra ellátogató is megkapja azt. Tehát mindenki­nek a saját intézményében van akkor a házi feladata egyelőre; hogy ezeket a tapasztala­tokat megfogadja és intézkedjék valami módon. Szécsényi: Egyetértek ezzel, s felhívnám a figyelmeteket, hogy mind az angolszász, de a német, s a francia szakirodaimban is komoly kézikönyvek vannak kifejezetten ama­tőr kutatóknak, családkutatóknak, jó lenne egyszerűen csak honosítani, átdolgozni eze­ket. Kutatás a nyilvános magálevéltárakban, adatvédelem Horváth: Volna itt egy másik fontos kérdéskör. Nevezetesen a magánveléltárakban folyó kutatás-engedélyezés ügye; merthogy, a nyilvános magánlevéltárak lényegében ugye azt engednek kutatni, akit akarnak. Erre vonatkozólag kérdezem az itt jelenlévő nem közle­véltári kollégákat, hogy mi erről a véleményük és hogy milyen megoldást vélnének elfo­gadhatónak, és egyáltalán, hogy adódtak-e a kutatói igények teljesítésével kapcsolatos problémák. Mózessy: A törvény úgy fogalmaz, hogy ez esetben magániratokról van szó. Horváth: ...ami némileg abszurdum..., igen. 34

Next

/
Thumbnails
Contents