IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
feladatunk az információelérés biztosítása, és amit csak lehet, a honlapon meg tudjon szerezni, mert sokszor elég volna csak azt mondani, hogy ott van a honlapon, olvassa el. De ha ez nincs meg, akkor már be kell jönnie. Ha nincs kinyomtatva, akkor már referenst kell keresnie. Ismét tehát csak a közművelődési feladatkör fontosságára utalnék... Toronyi: Egy nagyon picike egyházi levéltárban dolgozom, ahol én vagyok az egyetlen személy, a sofőrtől a takarítónőig, úgyhogy egészen más ilyen szempontból a helyeztem. Nyilvánvalóan akármekkora témát ad meg valaki, nagyon gyakran közösen kell kitalálnunk, hogy ő most konkréten mire is gondolt. Tehát segíteni kell egy kicsit a kutatókat. Ez igen gyakran egyfajta mentális igénye az embereknek, s a kutatás igazából afféle identitáskeresés sok esetben. De ezt a témafigyelést én azért is végzem, mert én minden évben beszámolok a fenntartómnak arról, hogy milyen témákat kutattak, és, hogy ennek milyen egyéb, hogy úgy mondjam társadalmi hasznosulása van. Mert ha a levéltárak hasznát és szerepét be tudjuk bizonyítani az ún. forrásközösségünknek, én azt gondolom, hogy ennek esszenciális jelentősége van. Úgyhogy ha ezt összesíteni akarjuk, akkor én ebben nagyon partner vagyok. Kenyeres: Én visszakanyarodnék azokhoz a tanulságokhoz, ami a kutatási adatlapokban megjelent kutatási tárgyak elemzése kapcsán leszűrhető. Azzal egyetértek, hogy sok az általános téma valóban, de ha a kérőlapokat elemezzük, az már sokkal többet árul el arról, hogy milyen iratanyagok iránt is van érdeklődés. Jelen pillanatban egyedül az OL bír ilyen számítógépes programmal, ahol ugye ezt folyamatosan vezetik, nálunk pedig Excel-táblában találhatók ezek meg. De azért fölhívnám ennek az egésznek a másik oldalára is a figyelmet. Arra, hogy ha csupán ebből indulunk ki, akkor nem biztos, hogy annyira helyes úton járunk. Itt van például a társadalomtörténeti adatbázisunk esete. Ennek építése során döntően olyan anyagokat dolgozunk fel, amelyek korábban alig kerültek kutatók kezébe. S miért nem? Mert iszonyú nehéz volt kutatni, eligazodni az irattári rendszerekben, a közjegyzői iratok esetében például a végrendeleteket vagy a hagyatéki iratokat illetően. Viszont most már ebben az adatbázisban, az interneten közel félmillió egyéni adat érhető el, s a kutatótermi kollégák a megmondhatói, hogy erre mennyi megkeresést kapunk, s külföldről is. Vagyis: ha a levéltárnak az lett volna a politikája, hogy a nagyon kutatott anyagokhoz csinálunk még jobb segédleteket, akkor ez a dolog soha nem indult volna el. Tehát a levéltárosnak tudnia kell, hogy melyik az az anyag, amit az általános kutatási érdeklődést véve tekintetbe igenis fontos feldolgozni és a modem technikai eszközök segítségével még jobban hozzáférhetővé tenni. Szilvay: Rengeteg megkeresés érkezik a társadalomtörténeti adattárra támaszkodva, ez igaz, ugyanakkor vannak dolgok, amiket nem tud kezelni. Volt például egy kutató, aki egy bizonyos irattípust, azt hiszem válóperekből keletkező, vagyonmegosztási dolgokat keresett volna... Tehát vannak dolgok, amiket nem tud kezelni. Aztán vannak az osztálylyal nehezen elfogadtatható kutatói igények. Meglepődtek például, hogy valakinek dobozszinten kellett anyag. Tehát vannak igények, amelyekre nincs se korabeli, se most készülő segédlet. Horváth: Tehát bárhogy is formalizáljuk a kutatási ügyeket, mindig szükséges egyfajta rugalmasság. Szilvay: ...igen, mindig is lesznek olyan esetek, amikre nem lehet fölkészülni. Kenyeres: Persze nem létezhet minden feltételezett kutatói igényt kielégítő segédlet. A trendek változnak, és ezért fontosak a metaadatok, azaz az adatról készített adatok, amelyek csak egy elsődleges kulcsot kívánnak adni a kutatónak. Lehetnek persze ettől 29
