IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993-1997. • 1998. [LSZ 1998/4. 31-41. p.]
A három levéltárat tudatosan emeltem ki a többiek közül, mert három típust képviselnek. Az I. sz. levéltárnak 5-8 főből áll az évi 10 munkanapnál többet kutató alapgárdája, a II. sz. levéltárnak már 15-20 emberből, a HL típusban pedig 70-80 stabil kutatóval találkozhatunk. Az évi 5-10 napot kutató „középréteg” már egyaránt masszív az I. sz. és a II. sz. levéltárnál (évente 8-18 fő), de mindketten erős hátrányban vannak a III. sz. levéltár hasonló középgarnitúrájával szemben (évi 28-46 fő). Nem ragozom tovább; az évente 1, vagy csak néhány napot kutatók esetében a számarányok éppen fordítottan alakulnak, s ennek következtében az I. típust képviselő levéltárak kutatóforgalmának sokkal több mint felét, a II. számmal jelölt levéltárénak is 25-35%-át „átfutó érdeklődők” teszik ki, és az évi 2-4 napot kutatásra szánok is igen jelentékeny rétegüket alkotják. Ezzel szemben a III. típusként megjelölt levéltárban ezekkel - a feltehetően nem igazán kitartó, ambiciózus kutatókkal - lényegesen kevesebbet kell foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy az ún. III. sz. levéltárhoz hasonlító intézményből a hozzám eljutott adatok alapján mindössze kettő meglétében lehetek biztos, és még gyanítok egy harmadikat, azaz az önkormányzati levéltárak döntő többségének kutatói összetétele az I. és II. számmal jelölt szintekhez hasonlít.3 Az 1993-97 közötti levéltári kutatások nyomán megjelent publikációkról 10 megyei és 3 városi önkormányzati levéltárnak vannak bizonyos ismeretei; részben meglepően pontosak, részben becslésen alapulók. A teljes számszerű összeg - az országos adatok kb. 50%-os ismertségi aránya mellett - imponáló: 5 év alatt legalább 1076 tudományos produkció, azaz az összes önkormányzati levéltár esetben megkockáztathatunk egy 2000-2200 darabra vonatkozó becslést. Ez, véleményem szerint azért lényeges, mert a levéltárakat gyakran elnéző mosollyal szemlélő tudományos csúcsintézmények, továbbá a közintézményei és a nem hivatalos publikum számára kétségtelenül bizonyítja a levéltári kutatótermekben folyó munka társadalmi jelentőségét. 3. A kutatóhelyiségek felügyeletéről feltett kérdésekre mind a 18 megyei és a 4 városi levéltárból igazán áttekinthető válaszok érkeztek, ezért az összegzett adatokat táblázatba foglalva adhatjuk közre. A táblázatban a fióklevéltárak adatait nem a levéltári központokhoz csatlakoztatva tüntettük fel, szerkesztési szempontból ez túl bonyodalmas lett volna, hanem összesítettük 21 fióklevéltár jellemző adatait. Ennek a megoldásnak egyetlen hátránya, hogy nem érzékelhetőek a különbségek pl. a Nógrád Megyei Levéltár I., II. sz. fíóklevéltára és mondjuk a Bács-Kiskun Megyei Levéltár különböző részlegei között. Másfelől viszont ebben az egyszerűsített formában markánsabban láthatók a fióklevéltárak közös vonásai. A közölt információk szerint a fióklevéltárak kutatótermi felügyeleti színvonala alig marad el szakmai szempontból a központokétól. (Van olyan levéltár, ahol a központban a kutatóterem felügyelője kezelő, miközben egyik részlegében levéltáros.) Úgy tűnik, hogy a szakkönyvtárak tekintetében jelentkezik leginkább olyan észrevehető fokozati küszöbérték, amely a fióklevéltárakat hátrányosabb helyzetbe hozza. A táblázat adatait egyébként részleteiben nem kívánom értékelni. 4. A kutatóhelyiségek szolgáltatásaira és felszereltségére vonatkozó - már korábban említett nyolcpontos - kérdéssorozatra is kb. 90%-ban precíz válaszok érkeztek. Sőt: azt mondhatnám, hogy gyakran túlságosan is pontosak, s annyira kifejezték a levéltárak közötti jelentékeny különbségeket, hogy az előző, kutatótermi felügyelethez hasonló táblázatos szerkezetbe nem is tudtam belekényszeríteni az országban tapasztalható változatokat. 36
