LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Sóber Péter: Beszámoló a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltári Napjáról. • 2007. [LSZ 2007/1. 106-107. p.]

ben. Az előadó szerint rengeteg könyv jelent meg 1956-ról, és az 50. évfordulóra minden komolyabb folyóirat is tematikus számot adott közre. Észrevétele szerint három új momentum jelent meg az újabb irodalomban 1956 kapcsán. Az első szerint a legújabb írások már túllépnek — a magyar történetírásra nagyon is jellemző — a hagyományos eseménytörténeti leírásokon, és más aspektusból próbálják megmagyarázni az eseményeket. Ilyenek például Gyáni Gábor és Valuch Tibor írásai a Forrásban, amelyek társadalomtörténeti nézőpontból elemzik a forradalom hátterét és eseményeit. A második aspektus az emberi hitvallások megjelenése. A rendszerváltás után jelentek, jelenhettek meg azok a visszaemlékezések, amiket az elnyomó hatalom addig nem tűrt meg. Harmadik aspektusnak új források megjelenését nevezte, példaként Márai Sándor naplójegyzeteit olvasta fel, amelyek még sehol sem láttak napvilágot. Molnár Tibor levéltáros, a Zentai Történelmi Levéltár munkatársa Az 1956-os forradalom eseményei a vajdasági magyar nyelvű sajtóban címmel tartott előadást, melyben kiemelte, hogy a környező országok közül a Jugoszláviában élő magyarságnak volt a legnagyobb rálátása a forradalom és szabadságharc eseményeire, A Vajdaságban az 1950-es években három magyar nyelvű hetilap, és egy napilap jelent meg. Az újvidéki Magyar Szó cikkei alapján tartotta meg előadását zentai kollégánk. Az újság 1956. október 25-e és november 24-e között tudósította olvasóit a magyarországi eseményekről. A Magyar Szó információit egyrészt a hírügynökségek tudósításaiból szerezte be, másrészt a rádióadásokból. Volt egy harmadik információforrás is, mégpedig a lap tudósítója, Apró Mátyás, aki október 25-én lépte át a jugoszláv-magyar határt, és egészen Soroksárig jutott, de vissza kellett utaznia Horgosra, mert tudósítását csak ott tudta leadni. Ezután Kecskemétig jutott el, ahol a bekerített városban ragadt, de október 28-án sikerült feljutnia Budapestre. Pár napig innen küldte cikkeit, majd elhagyni kényszerült a magyar fővárost. A konferencia utolsó eseménye Farkas Lajos muzeológus filmvetítéssel egybekötött előadása volt. Az előadás első részében Tito életét vázolta nagy vonalakban az előadó, majd egy eddig még nem bemutatott dokumentumfilmet láthatott a közönség. Ezt a filmet, az újvidéki televízió munkatársai készítették az idős Dobrica Cosiccsal, aki 1956. október 23-án érkezett meg Budapestre. Dobrica Cosic — akit szerb írófejedelemnek neveznek — Tito egyik közeli munkatársa, bizalmasa volt. 1956-os budapesti élményeit még abban az évben megírta. Ez a kötet 1989-ben magyarul is napvilágot látott Hét nap Budapesten címmel. Cosic egyébként ma teljes visszavonultságban az irodalomnak él, nem ad interjút senkinek. Ezúttal — a magyarok iránti rokonszenvből — kivételt tett. Az eddig nem látott dokumentumfilm Tito egyik kedvenc helyére, a Brioni-szigetcsoportra kalauzolta a konferencia nézőit, a Tito-Hruscsov találkozóra, ahol a szovjet intervenció kérdéséről és Kádár János személyéről született döntés a „két vezér" között. Cosic a következő mondatokkal értékeli az 1956-os forradalmat: "Kollektív hősiességről tett tanúbizonyságot a magyar nép, de történelmi szempontból nem volt esélye. Megérdemli a dicsőséget, mert dicső forradalom volt, tiszteletet, sőt csodálatot érdemel indítékait illetően, de céljait tekintve akkor a magyar nép nagy szerencsétlenségére, nem volt megvalósítható." Sóber Péter 107