LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fiziker Róbert: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. 7-

Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről 9 totta, hogy „ez a megnyomorított és morálisan is teljesen lezüllesztett társadalom [...] varázsütésre megváltozik, átlényegül, megtisztul és kiáll magáért!” Minden esemény, így a forradalom is ki van szolgáltatva a múltat értelmező, felhasználó jelennek, a hatalomnak, a tudománynak, a művészetnek. A forradalom emlékezetének is van a mindenkori hatalomhoz vagy/és a múlt iránt érdeklődő egyénhez köthető íve. 1956 ma az egyes ember számára – több okból kifolyólag is – szinte érdektelen. A kettős hátrány, a jelen politikaiideológiai befolyása az emlékezetre és az eleve nehezen kiismerhető múlt jelenbeli töredezettsége ugyanakkor lelkesítő is lehet az elfogulatlanságra törekvő társadalomtudomány művelői, köztük a dokumentumokhoz legközelebb levő levéltárostörténészek számára. A bevezető előadás után összesen hat további (a szekciókban aztán újabb négy) előadás foglalkozott 1956 különböző aspektusaival. Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője a szovjet politika 1956. őszi irányváltásairól beszélt, az 1956. július és november közötti időszakból a rendszerváltozás után előkerült szovjet pártelnökségi ülésekről készült feljegyzések alapján, alapvetően az október 23-ai szovjet katonai akcióra és az október 28. és 30. közötti, a „keményvonalasok” és a „liberálisok” közötti éles vitát ismertetve. Seres Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa (2015 novemberéig Magyarország Oroszországba akkreditált levéltári delegátusa, a Moszkvai Magyar Levéltári Intézet vezetője) Magyarországi egyházak és szovjet egyházpolitika az 1956. évi forradalom idején címmel tartott előadást. Oroszországi levéltári forrásbázis alapján a szovjet egyház-felügyeleti szervezet kiépítéséről, a szovjet egyházpolitikának a nemzetközi porondon képviselt főbb irányairól, illetve a magyarországi forradalmi eseményekkel kapcsolatban ezeknél a szerveknél keletkezett dokumentumokról beszélt. A Szovjetunióban a második világháború idején két egyházfelügyeleti szervet is létrehoztak, 1943-ban az Orosz Pravoszláv Egyház Ügyeinek Tanácsát, 1944-ben pedig a Vallások és Kultuszok Ügyeinek Tanácsát. A két szervet Hruscsov menesztése után, 1965-ben Egyházügyi Tanács néven egyesítették, így a két jogelőd iratképző teljes irattermése az 1990-es évek elején egyszerre került levéltári megőrzésbe. A szovjet állami egyházigazgatás teljes iratanyaga jelenleg az Orosz Föderáció Állami Levéltárában (GARF) található, s mintegy 13 300 ügyiratot (gyelo) tesz ki. Seres Attila ezután ismertette a szovjet egyházpolitika főbb irányait a nemzetközi porondon, meglátása szerint ilyen tekintetben háromfajta aspiráció figyelhető meg: 1. a Vatikán- és katolicizmusellenesség; 2. a Moszkvai Patriarchátus szerepének és tekintélyének erősítése, az autokefál ortodox egyházak Moszkva köré gyűjtése; 3. az ökumenikus mozgalom szovjet érdekek szerinti orientálása, békemozgalommá alakítása. A szovjet egyházfelügyeleti szerveknek a magyarországi forradalmi eseményekkel kapcsolatban született dokumentumai alapján feltételezhető, hogy az egyházi személyek állásfoglalásait is felülről, a hivatalos egyházirányítás diktálta. Alekszij pátriárka egyszer szólalt meg a magyarországi események kapcsán: 1957. újévi üzenetében elítélte azokat az erőket, amelyek 1956 októberében megpróbálták megdönteni a „törvényes hatalmat”.