LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Osztrák Levéltári Napok Európa kulturális fővárosában (Linz, 2009. október 10- 11.) (Balázs Gábor-Ólmosi Zoltán-Turbuly Éva). LSZ 59. (2009) 3.

Hink is létrehozták. Előadása végén megállapította, hogy megítélése szerint az osztrák levéltárügy számára is a regionaütás jelenlegi szintje a legmegfelelőbb működési keret. A rendezvény bevezető előadását Karl Brunner professzor, az Institut für Osterreichische Geschichtsforschung vezetője tartotta Levéltár, történelemkutatás és társadalmi hasion címmel. Ausztriában ennek az intézménynek a keretein belül folyik a levéltárosok képzése. Szenvedélyes hangú előadásában azt hangsúlyozta, hogy a levéltárak a történelem kezdetét és nem a végpontját jelentik: a jövő történelmét őrzik. Csak az marad meg ugyanis a jövő számára, amit megőrzünk. Kitért a magán-, elsősorban gazdasági levéltárak problémájára is, amelyek megfelelő szabályozás hiányában kiesnek a levéltárügy látóköréből. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a kapcsolatépítés szükségességére a múzeumokkal, az idegenforgalommal és a cégek menedzsmentjével, amelyek a környezetvédelemhez hasonlóan, sokat profitálhatnak a levéltári kutatások eredményeiből. A változások mértékét az antik világból a középkorba való átmenethez hasonlította. Utalt a múltban lejátszódott, elsősorban az információközlés területén bekövetkezett változásokra, többek között a papiruszról a pergamenre történt átmenetre. A napjainkban zajló elektronikus átalakulás kapcsán hangsúlyozta, amit nem őrzünk meg tudatosan a jövőnek, az örökre elveszhet. Külön foglalkozott az archiválás jelentőségével. Ezen a területen abban látta a legnagyobb veszélyt, hogy az emailek, digitális fotók megmaradása bizonytalan; az írásos dokumentumok hiánya már 10-15 éven belül nagy problémát okozhat elsősorban a helytörténetírás számára. Félelmeit azzal támasztotta alá, hogy Alsó-Ausztriában a könyvtárakban megváltoztatták az elektronikus kártyarendszert, ami a kompatibilitás hiánya miatt óriási problémákat okozott, hiszen a régi rendszerrel felvett adatokat kezdetben nem tudták olvasni. A digitalizálással kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az anyagnak csupán 20%-át őrizzük meg, és azokat is a mai szakmai, történeti felfogás, illetőleg a politikai elvárások szerint. A későbbi korok kutatóinak azonban ez valószínűleg nem lesz elég, mivel nem ismerik a mai politikai döntések indítékait. Párhuzamként azt hozta fel, hogy a Wikipédia sem azonos az öt évvel ezelőttivel, és nem azonos az öt év múlva megjelenő változattal sem, vagyis egy adott kor történeti felfogása ebből a forrásból nem rekonstruálható. Nag}7 probléma, hogy a cégek iratainak archiválására — eltérően Németországtól — Ausztriában nincs törvény. A privát levéltárak pedig nem érdekeltek az iratok megfelelő minőségű archiválásában. Saját területére, az oktatásra térve kiemelte, hogy a jelenkortörténet térnyerése, divatja miatt nincs érdeklődés a segédtudományok iránt. A régi nagy egyéniségek kihaltak, tanárhiánnyal küszködik az intézet, nincs, aki a hallgatóknak a klasszikus levéltári ismereteket magas szinten átadja. Előadásában hitet tett a levéltárak és az egyetemi oktatás közötti kooperáció fontossága mellett Megítélése szerint nyitni kell egy „kaput", amelyen át a két terület közeledhetne egymáshoz. Végül hozzátette, hog}7 az együttműködésből a kis levéltárak sem maradhatnak ki, és követendő irányelvnek jelölte meg azt is, hog}

7 a regionaütás (tartomány-, helytörténeti kutatás) váljon a levéltáros oktatás magjává. Eva Blimünger levéltár, a kutatók paradicsoma? címmel a kutatók szemszögéből vizsgálta a levéltári szolgáltatásokat. Ezzel kapcsolatban sok kivetnivalót talált. Leginkább az egységes szabályozást hiányolta, ami gyakran vezet félreértésekhez és konfliktusokhoz. Nincs egységes szabályozás arról, hog}7 mi hozzáférhető, továbbá hogyan és mennyi iratanyag kutatható, és végül mely dokumentum milyen módon másolható. Szabályozás hiányában még egy intézményen belül is eltérő az egyes levéltárosok hozzáállása, gyakori a konfliktus, a levéltárosi önkény. A kutatási rendelkezéseknek (szabályozásnak) a náci időszak óta történt változásairól is beszélt. Ennek kapcsán kitért az ún. Historikerkomission tevékenységére, a bizottság túlhatalmára, tagjainak privilegizált helyzetére. Az előadás megértéséhez tudnunk kell, hogy a 88