LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - A 22. Tuzlai Levéltári Gyakorlat (22. Savjetovanje »Archivska Praksa 2009«) (Fodor István-Katona Csaba). LSZ 59. (2009) 3.

Hírek Az iratértékelés szlovén gyakorlatáról Vladimir Zumer tartott előadást. A jelenlévők nagy figyelemmel kisérték a tapasztalt kolléga mondandóját, mivel Szlovénia levéltárügyben is talán a leghaladóbb jugoszláv utódállam. Bevezetőjében az iratértékelés alapelveit taglalva igyekezett világos határt húzni a „dokumentációs anyag" (dokumentarna grada) és a levéltári anyag (arhivska grada) között. A szlovén gyakorlat szerint a dokumentációs anyaghoz tartozik a jogi és magánszemélyek által létrehozott összes irat. A levéltári anyag a dokumentációs anyag azon része, amely történeti jelentőségű vagy a jogi és magánszemélyek jogbiztonsága szempontjából értékes. A makroértékelés kapcsán főként a közigazgatás különböző szintjein működő iratképzők, a mikroértékelés esetében pedig az egyes dokumentumok, irategyüttesek értékeléséről beszélt. A továbbiakban ismertette más országok levéltári gyakorlatának hatásait a szlovén levéltárügyre, a témára vonatkozó szlovén szakirodalmat, a szakmai előírásokat, ezen belül például a selejtezési jegyzékeket. A többi előadó Szlovéniából, Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából a bevezető előadás vezérmotívumát követve egy-egy szűkebb tevékenységre vag}

7 levéltári gyűjtőterületre vonatkoztatva foglalkozott az irat- illetve iratképzők értékelésével. Vlatka Lemic a horvát levéltárak helyzetéről, feladatairól beszélt a gazdasági átalakulás közepette. Részletesen taglalta a magánszférában keletkező iratanyag védelmével kapcsolatos előírásokat és eljárásokat. Ennek lényege a következő: a magánvállalatokat, intézményeket, illetve az általuk létrehozott iratanyagot értékelik, és ha az levéltárba adandó iratanyagot is tartalmaz (lásd Zumer definícióját!), akkor az iratképzőt, illetve annak anyagát közérdekűvé nyilvánítják. Az országos jelentőségű, közérdekű magán iratképzőket a Horvát Állami Levéltár, a regionális jelentőségűeket pedig a megyei levéltárak veszik nyilvántartásba. Erről a magán iratképző végzést kap, innen kezdve az iratanyaga ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a közszolgálatoké. (Hasonló megoldást előlegez meg a magán iratképzőkkel kapcsolatban a szerbiai levéltári törvény tervezete is.) Horvátországban eddig 5500 magán iratképző anyagát nyilvánították közérdekűvé. Nada Cibej a kopari (Szlovénia) levéltár levéltárosa az e-dokumentumok valorizációjáról beszélt. Kiemelte, hogy ennek a folyamatnak az „elején áll" a levéltáros, ellentétben a klaszszikus iratértékeléssel. Tehát a majdan keletkező dokumentumokról kell eldönteni, hog}

7 melyek a tartósan őrzendők. A végleges selejtezési ügykörjegyzék alapján, a jegyzék és egyéb rendelkezések tiszteletben tartása mellett az e-iratképző önállóan is elvégezheti a selejtezést, vagyis nem másolja át az összes dokumentumot az újabb generációs adathordozókra, amikor azt a műszaki fejlődés megköveteli. A továbbiakban beszélt még az adathordozókról, az e-dokumentumok formájáról és a hozzájuk kapcsolódó metaadatokról. Véleménye szerint az e-arhivumok Önálló intézményekként működnek majd Szlovéniában. Figyelemre méltó előadást tartott még szintén a kopari levéltárból Vladimir Drobnjak. Regionális levéltári információs rendszer címmel. Ez tulajdonképpen a levéltár által kifejlesztett program, aminek segítségével az iratképzőkkel tartanak fenn állandó kapcsolatot. Példákat sorolt fel a hagyományos levéltári anyag átvételének számítógépes előkészítéséről. Az új nemzetközi levéltári szabványokról (ISDIAH és ISDF) Ivana Prgin beszélt, hozzáfűzve, hog}T

folyamatban van az új és a régebbi szabványok egységesítése. Forrásközlésre hat előadó vállalkozott, főként Boszniából. A tanácskozás végén öt levéltári kiadványról kaptunk rövid ismertetőt. A gyakorlatiasságot továbbra is szem előtt tartva kell megemlíteni, hogy minden regisztrált résztvevő (nem csupán az előadók!) kézhez vehették azt a kötetet, amely magába foglalta valamennyi elhangzó előadást — nem a tavalyi, hanem az idei, azaz az aktuális konferenciáról. A tekintélyes vastagságú, 534 oldalas kötet jól példázza a kétnapos rendezvény komoly-86