LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Közjegyzők és levéltárak régen és ma. A Veszprém Megyei Levéltár 2009. május 7-i rendezvénye (Jakab Réka). LSZ 59. (2009) 2.

HÍREK KÖZJEGYZŐK ÉS LEVÉLTÁRAK RÉGEN ÉS MA A VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁR 2009. MÁJUS 7-1 RENDEZVÉNYE A Levéltári Szemlében 2008 tavaszán egy rövid híradással hívtuk fel a szakma figyelmét a Veszprém Megyei Levéltár eleddig talán legnagyszerűbb új szerzeményére, a veszprémi káptalan első újkori hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyvére. A kötet felbukkanását és szerencsés megvásárlását akkor egy felolvasóüléssel ünnepeltük.1

Híradásunk végén örömmel jeleztük, hogy a Veszprém megye koraújkori története szempontjából is igen értékes kötet konzerválására és restaurálására a Magyar Országos Közjegyzői Kamara egymillió forintot ajánlott fel. A testület, mely az újkori közjegyzőség hiteleshelyi előzményeiből következő hagyományát is ápolni kívánja, és ezt tagjaiban tudatosítja, tartotta a szavát. 2008 folyamán sor kerülhetett a restaurálásra, melyet az OSZK—Soros Könyvrestaurátor Műhely Kft. vállalt, a munkát Tóbi Klára restaurátor végezte el. A Kamara nagyvonalú felajánlását a látványosan megújult jegyzőkönyv ünnepélyes átadásával kívántuk megköszönni. Május 7-én tartott rendezvényünkön Tóbi Klára vetítettképes előadásában ismertette a konzerválás és restaurálás egyes lépéseit. Egyúttal alkalmat kívántunk biztosítani a Kamara bemutatkozására is. A testület tevékenységét, a közjegyzők jogszolgáltatásban, törvényhozásban és közéletben betöltött szerepét Kapási Olga elnökhelyettes ismertette. Ezt követően a Kamara egyik kiadványának bemutatására került sor. A szakma történelmi érdeklődését mutatja, hogy a Kamara 2008. november 27-én a közjegyzői intézményt és előzményeit tárgyaló konferenciát szervezett. A kamara a közjegyzőség magyarországi kezdetét Károly Róbert királlyá választása alkalmából 1308. november 27-én kelt oklevél kiadásától számítja, melyet a Gentilis bíboros pápai legátus mellett tevékenykedő olasz közjegyző, Pontecuruum-i János foglalt írásba. Az előadók egy része a témával foglalkozó levéltáros volt. A konferencián elhangzott előadásokat a Kamara önálló kötetben jelentette meg.2 A kötetet a Veszprém Megyei Levéltár rendezvényén Neumann Tibor történész ismertette hangsúlyozva, hogy a Nyugat-Európára jellemző középkori közjegyzők intézményével szemben hazánkban a magyar sajátosságnak tekinthető hiteleshelyek töltötték be ezt a szerepet. A konferenciakötet elején Dreska Gábor fordításában közlik a királyválasztást részletesen leíró közjegyzői oklevél teljes szövegét. Ezt követi hat tanulmány, amelyből három a hiteleshelyek tevékenységével, három pedig a közjegyzőkkel foglalkozik. Kőfalvi Tamás tanulmányában röviden áttekinti a hiteleshelyek működését a kezdetektől a közjegyzőségek 1874-ben történt felállításáig. Elemzi az egyes káptalanok és konventek által kiadott oklevelek számának alakulását és röviden ismerteti a hiteleshelyi eljárást. Dreska Gábor a pannonhalmi bencés konvent hiteleshelyi kiadványainak vizsgálatával rekonstruálja az oklevéladás mindennapi gyakorlatát: hitelesítési eljárásokat, felvallások (fassio) és jelentések (relatio) különböző fajtáit és a hozzájuk kapcsolódó eljárásmódokat. 1 Az erről hírt adó ún. keretes hír: Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. sz. 61. A veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenységének és a jegyzőkönyvének ismertetését ld.: JAKAB, 2008. 2 ROKOLYA, 2008. A kiadvány sajnos nem került könyvárusi forgalomba. Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. sz. 86-32.