LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kunné Tornóczky Andrea: A X. Tolna Megyei Levéltári Nap. • 2006. [LSZ 2006/1. 81-84. p.]

A X. TOLNA MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP Az ebben az esztendőben már hetedik alkalommal megrendezett Megyehét alkalmából ismét számos kulturális program és szakmai rendezvény várta Tolna megye lakosságát. E gazdag programsorozat keretein belül került sor 2005. szeptember 2-án, immár tizedik alkalommal a Tolna Megyei Levéltári Napra, melynek idén is a szekszárdi Vármegyeháza díszterme szolgált helyszínéül. A Polgárosodás, városiasodás a dualizmus korában — Szekszárd 100 éve rendezett tanácsú város című konferencia színvonalas előadásaival méltóan emlékezett Szekszárd rendezett tanácsú várossá válásának centenáriumára. Elsőként dr. Dobos Gyula levéltár-igazgató (Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára) köszöntötte az előadókat, vendégeket, a szép számmal megjelent levéltárosokat és a helytörténet iránt érdeklődőket. Ezután dr. Sebestyén István, a Tolna Megyei Önkormányzat főjegyzője nyitotta meg a rendezvényt. Megemlékezett arról, hogy több mint háromszáz éve, 1699. szeptember l-jén I. Lipót pecséthasználati jogot adományozott Tolna megyének, amelynek rajzolata idővel a megye címerévé lett. Erre a jeles eseményre emlékezve rendezik évente a nagy érdeklődés mellett zajló Megyehetet. Elmondta, hogy az idei év különösen okot adott ünneplésre, hiszen az addig nagyközség Szekszárd kereken száz évvel ezelőtt kapta meg a rendezett tanácsú város címet. Ez után került sor a nyitó — és egyben fő — előadásra, amelyet dr. Kövér György egyetemi docens (ELTE) Kapitalizálódás, polgárosodás, városiasodás a reformkortól az I. világháborúig címmel tartott. Referátumából egy összefogott és lényeget adó országos áttekintést kapott a hallgatóság. Az előadás címében szereplő fogalmak tisztázásán túl rávilágított arra is, hogy a hazánkban lezajlott kapitalizálódási folyamatot a gondolkodók mennyire eltérően értékelték. Míg egyesek szerint 1848 után túl gyorsan és váratlanul ment végbe a kapitalizálódás a magyar társadalomban, addig a 20. sz. jeles gondokodói, mint pl. Jászi Oszkár ugyanakkor feudális Magyarország képet festettek le. Az előadó kifejtette, hogy a kapitalizálódás legfőbb mutatói a tő ke felhalmozódás és a proletarizálódás mértéke, de igen értékes információkat lehet szerezni az adóztatás, illetve a felvett kölcsönök vizsgálatával is. Megemlítette, hogy a polgárosodás (polgáriasodás) fogalma kezdetben elsősorban kulturális jelentést hordozott (pallérozódás, „csinosbodás"), később kibővült az állampolgár jelentéssel, majd a dualizmus korában már azonosult a kapitalizálódás fogalmával. Az elmondottakból kiderült, hogy a polgárosodás mértékét leghatékonyabban a legnagyobb egyenes adófizetők, a virilisták mérésével, továbbá — Tóth Zoltán könyve szerint — a hagyatékszerkezet vizsgálatával lehet meghatározni. A városiasodás (urbanizáció) fogalma kapcsán az előadó egyrészt a „városodottságot," azaz a lélekszám növekedésén alapuló település-koncentrációt, illetve a „városiasságot", azaz a városi jelleg kibontakozását emelte ki, mint meghatározó tényezőket. Az előadás során több ízben hangzottak el Szekszárdra vonatkozó adatok is, így vált még színesebbé a helytörténet iránt érdeklődők számára a téma. Rövid szünet után következtek a Szekszárd a XX. század első évtizedeiben című, frissen megjelent kötet szerzőinek korreferátumai. Elsőként Kaczián János levéltáros (TMÖL) Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása — 1905 előadásával szinte elénk varázsolta a korabeli Szekszárdot. Amikor a közel négyszáz évig mezőváros Szekszárdot nagyközséggé minősítették, már mintegy 90 éve Tolna vármegye székhelye volt. Az előrelépéshez, a rendezett tanácsú várossá váláshoz 1905-ig kellett várnia. Ez 81