LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Pásztor Cecília: A VI. Nógrád Megyei Levéltári Nap. • 2005. [LSZ 2005/2. 88-89. p.]

A VI. NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP Nagyrészt a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz benyújtott pályázataink {Levéltári Szakmai Kollégium és Holocaust Megemlékezések Ideiglenes Szakmai Kollégiuma), valamint más, rendelkezésre álló források jóvoltából a Nógrád Megyei Levéltár 2004. évi tudományos tevékenységének jelentős részét szentelte a vészkorszak emlékének. Az év első felében — együttműködve a losonci, nagykürtösi, ill. Pest és Heves megyei levéltárakkal — feltáró és feldolgozó munka folyt: a történelmi vármegye 1944. március 19. utáni dokumentumait gyűjtöttük össze, ill. digitalizáltuk és illesztettük be egy kereshető számítógépes adatbázisba. (Ennek eredményeképpen a közeljövőben internetes honlapunkon bárki, akár otthonról is, kutathatja a tetemes mennyiségű irategyüttest, de a források hamarosan könyv alakjában is megjelennek majd.) Csoportmunka keretei közt, igazgatói koordinálással zajlott a vészkorszak áldozatainak azonosítása és végül a tavalyi levéltári nap is a 60. évfordulóra való emlékezés jegyében telt el. A 2004. november 4-i program a Németországból, Freiburgból érkező Hidasi József emlékbeszédével vette kezdetét. A Balassagyarmatról származó, aztán Losoncon élő Heksch család nagyobbik fia mindössze 14 esztendős volt, amikor édesapja közbenjárására munkaszolgálatra vitték — ezzel talán az egyetlen esélyt biztosítva számára az életben maradáshoz. A ma hetvenes éveiben járó Hidasi József megindító története egyúttal a „... Befogadtattál és kitaszíttattál..." c. kiállítás megnyitójának is részét képezte. A levéltár salgótarjáni központjában berendezett ideiglenes kiállítás tartalmi kereteit — és egyben címét — a történelmi vármegye zsidóságának teljes jogegyenlőségig vezető útja (befogadás fala), ill. a teljes jogfosztás folyamatának bemutatása (kitaszítás fala) adta. Ezekkel szemközt állt a levéltárban folyó kutatások legújabb eredményeit tükröző, közel ötezer holocaust áldozat nevét tartalmazó emléktábla, az előtte elhelyezett kiállítóasztalra pedig olyan dokumentumok kerültek, amelyek közvetlenül a vészkorszak után keletkeztek, és amelyek révén a túlélők sorsa követhető nyomon. 1765-ből származott a legelső és 1949-ből a legkésőbbi kiállított irat. Közöttük — a lehetőségekhez mérten — olyan témákat, a megyebéli zsidóság életének azon mozzanatait igyekezett a tárlat bemutatni, vagy legalábbis érinteni, amelyek véleményünk, tapasztalataink szerint számot tarthatnak a nagyközönség érdeklődésére, illetőleg amelyek egyáltalán megjeleníthetők voltak a múzeumi gyűjteményekből, magánszemélyektől és a levéltár saját anyagából összegyűjtött tárgyak, képek, iratok és a hozzájuk készített magyarázó szövegek segítségével. Egy-egy ilyen egységet képezett a nógrádi zsidóság vallási élete (hitközségek, rabbik, zsinagógák, ünnepek, egyesületek stb.), gazdasági tevékenysége (városi és falusi kereskedelem, ipar, földbirtoklás), kulturális jelentősége, a szellemi életben játszott szerepe (ügyvédek, orvosok, tisztek, nyomdászok stb.), vagy éppen mindennapjai (lakóhely, az élet főbb fordulópontjai). A politikai antiszemitizmus 20. sz. elején tapasztalható kibontakozásáról, a vészkorszakig terjedő időben való megerősödéséről a kiállítás újabb egységében olvashattak dokumentumokat, tekinthettek meg képeket a látogatók, és ezek egyúttal át is vezettek a már említett kitaszítás falán elhelyezett részhez, a vészkorszak válogatott dokumentumaihoz. Végül, elsősorban a diákok igényeit figyelembe véve, került a kiállítás installációjának meghatározó részét képező szögesdrót mögé az az Izraelből, ^jeruzsálemi Yad Vashem Intézetből származó 88