LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kovács Ilona: Beszámoló a XI. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nemzetközi Levéltári Napokról. • 2004. [LSZ 2004/4. 65-70. p.]

Ezt követően Szabó Attila, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának Igazgatója, tartotta meg előadását Nagykőrös és Kecskemét megváltakozásáról. Előadásában rámutatott, hogy 1848 előtt Pest-Pilis-Solt megyében, az ország legnagyobb vármegyéjében Nagykőrös és Kecskemét sikerre tudta vinni a földesúri kötöttségek alóli meg váltakozást. A két mezőváros sikeres törekvésének több jogi, gazdasági, kulturális okát és feltételét jelölte meg. A jogi feltételek között kiemelte: Nagykőrös az autonómia fokmérőjét jelentő bíróválasztás szabadsága mellett a statútum-alkotás, valamint az ingó javak szabad adásvétele és az új lakosok befogadásának jogával is élhetett, így valóságos kiváltságos mezőváros lehetett; Kecskemét, bár a szabad bíróválasztás jogát elvesztette a 18. század közepén, a másik három említett joggal (szabályrendelet-alkotás, ingóságok adásvétele, lakosok befogadásának joga) szintén rendelkezett. A megváltakozásban mindkét városban akkor került sor a legfontosabb lépésre, amikor a legnagyobb földesúri család (Nagykőrösön a Keglevich 1820-ban, Kecskeméten a Koburg-Koháry 1834-ben) eladta a birtokát. Ezzel megszűnt a maradék földesúri fennhatóság a mezővárosok fölött, és ez magával hozta az eddig is létező kvázi polgári tulajdonviszonyok megerősödését. Barta László, a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltárának ny. igazgatója előadásában Szentes örökváltságát mutatta be. Csongrád vármegye három mezővárosa; Csongrád, Hódmezővásárhely és Szentes, valamint Szegvár község a gróf Károlyi család Vásárhely-Szentes-Csongrád-i uradalmához tartozott. István, Lajos és György gróf együtt birtokolta Szentest. Az örökváltsági és a legelő-elkülönítési szerződések megkötésére 1836. január 10-én egyszerre került sor. A váltság összege azonban olyan hatalmas volt, és a fizetési feltételek pedig teljesíthetetleneknek bizonyultak, hogy a grófok és Szentes városa 1837. április 19-én pótszerződést kötöttek, amely szerint a 25 év úrbéres szolgálatainak összegét kitevő summát húsz év alatt törleszti a város, évenként 5%-os kamattal. A kétharmad összeg megfizetéséig nem tulajdonosként, hanem haszonbéresként használja a megváltás alatt lévő javakat, zálogul pedig leköt 20 000 hold földet, amelyet árverés útján haszonbérlőnek fog kiadni, és az így befolyt összegből törleszti tartozásának egy részét. A haszonbéres, illetve a zálogos szerződésen kívül egy ideiglenes közigazgatási szabályzat is készült, az ún. koordináció, amely egyrészt a gazdálkodás, az igazgatás és a jogszolgáltatás zsinórmértéke volt, másrészt biztosítékul szolgált a törlesztésre. Szentes ezekkel a szerződésekkel megszabadult az úrbériség nyűgeitől, azonban az örökváltság ügye még nem zárult le. A grófok és a város között 1837 nyarán összeütközés robbant ki, és a városi közgyűlés 1837. augusztus 20-án egyoldalúan felmondta a megállapodást. Végül 1840-ben Csongrád Vármegye Törvényszéke megsemmisítette a város igazgatási rendjét, és helyreállította a földesúri törvényhatóságot. Ezzel Szentes visszaesett az örökváltság előtti állapotába: úrbéres jobbágyközség lett, viszont a lakosok nem úrbéres szolgáltatásokat teljesítettek, hanem a váltság összegét és kamatait haszonbérként törlesztették. A város lakosai a váltság utolsó részletét 1877-ben fizették ki. Ezt követően Erdész Ádám, a Békés Megyei Képviselő-testület Levéltára igazgatóhelyettese Békéscsaba örökváltságának mérlegéről szólt előadásában. Békéscsaba egy sikeres legelő-elkülönítési szerződés után, 1845 októberében kötött úrbéri örökváltsági szerződést 14 földesurával. Az úrbéri szolgáltatások mellett a város a regáléjogokat is megvásárolta összesen 802 050 forintért. A város részéről a törlesztés azonban korántsem volt megszervezve. Erdész Ádám előadásában bemutatta a város megváltási kísérleteit, azokat az intézkedéseket, amelyeket a törlesztési összegek előteremtése érdekében 66