LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Ferenczy Gábor: A Zala Megyei Levéltári Nap. • 2002. [LSZ 2002/1. 82-84. p.]
pl. az úrbéri térképek vagy az egyházi anyakönyvek. Ez utóbbi forráscsoport egyes típusairól részletes példákkal alátámasztott elemzést hallhattunk. A továbbiakban a nemesi társadalomra és a nem nemesi népességre vonatkozó legfontosabb forrástípusok ismertetésére került sor, végül az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc időszakából fennmaradt legjellemzőbb irategyüttesekről esett szó. Foki Ibolya főlevéltárostól arról kaphattunk képet, milyenek A községtörténet dualizmuskori forrásai a Zala Megyei Levéltárban. A címben szereplő időkeretnél azonban szélesebb kitekintést végzett az előadó, mondandója első részében az 1850-től 1872-ig tartó időszakot vette górcső alá. Ez az időszak mind zalai, mind országos viszonylatban meglehetősen feldolgozatlan, másfelől ebből az időszakból a Zala Megyei Levéltárban rendkívül gazdag forrásanyag áll rendelkezésre. Az önkényuralom korából kiemelkednek a Cs. Kir. Megyehatóság iratai, amelyek csaknem hiánytalanul fennmaradtak. Az abszolutizmus felszámolását követő időszakból elsőrendű forrássá léptek elő ismét a közgyűlési jegyzökönyvek és iratai, mellettük nélkülözhetetlenek a Főispáni Helytartó iratai (1865-ig), valamint az alispáni és szolgabírói iratanyag is. 1872 után sajnos az alapvető források köre beszűkül, és a megjelenő számos új forrás sem tudja mindig a hiányosságokat pótolni. Ebben az időszakban is a közigazgatás egyes szintjeinek iratanyaga képezi a legértékesebb forrásanyagot (a hiányzó főispáni iratok kivételével). A 20. sz. elejéről a közigazgatási struktúra alsóbb szintjein gyarapodik az iratanyag. A Zala Megyei Levéltár teljes anyagának falutörténeti szempontú áttekintését Káli Csaba igazgatóhelyettes zárta A községtörténet forrásai a 20. században a Zala Megyei Levéltárban" c. előadásával. E században a kutató egyszerre találhatja magát könnyű, illetve nehéz helyzetben. A korábbiakhoz képest nagyságrendekkel több adat áll rendelkezésre, viszont éppen ezért szinte lehetetlen áttekinteni a teljes szóba jöhető forrásanyagot, erősen szelektálni kell, amennyiben ez még tőle függetlenül nem történt meg. Az elsődleges forrástípusok közé a helyben keletkezett testületi jegyzőkönyveket és a község által keletkeztetett iratok sorolta az előadó. A másodlagos források szintén nélkülözhetetlenek, mert ritka eset, hogy a szükséges primer iratok hiánytalanul megmaradtak. Ezért e — politikai, közigazgatási, jogszolgáltatási, gazdasági, kulturális — források igen széles körének ismertetését hallhattuk, felhasználásuk lehetőségének részletezésével. Dominkovits Péter, Győr-Moson-Sopron Megyei Soproni Levéltárának fölevéltárosa előadásában — Zalai községtörténeti források a Magyar Országos Levéltárban (Családi és uradalmi iratok) — a hatalmas tömegű forrás miatt csak arra vállalkozhatott, hogy mind a szóba jöhető családi levéltárak körében, mind a forrástípusok esetében szubjektív módon válogat. így négy nagy főnemesi levéltár — Batthyány, herceg Esterházy, Festetics és Széchenyi — témába vágó forrásainak részletes ismertetését követően a legfontosabbnak ítélt forrástípusokkal ismerkedhetett meg a hallgatóság. A birtokjogi iratok telepítő- és szállítólevelek, urbáriumok, dézsmaösszeírások, hegy vámjegyzékek, szőlőműveléssel kapcsolatos dokumentumok, végrendeletek, vagyonösszeírások és osztálylevelek, valamint a levelezés településtörténeti értékének jelzése mellett mindig szerepel konkrét példa is. Az ismertetett forráscsoporton túl a kutatónak Magyar Országos Levéltár központi kormányszéki levéltárait, valamint a környező megyék és a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv családi levéltárait is feltétlenül ajánlott megvizsgálni. 83
