LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Kalocsai Péter: Levéltári nap Szombathelyen. • 2001. [LSZ 2001/4. 75-77. p.]
műveltségnek, szaktudásnak. Előadásában vázolt néhány korabeli helyi tisztviselőkarriert, s boncolgatta azon okokat, amelyek az áhított szabad királyi városi cím elérésének akadályát képezték a tisztviselői elit részéről. Tilcsik György (Szombathely) Karrierek Szombathely hivatalszervezetében a 19. század első felében című előadásának bevezetőjében röviden felvázolta a privilegizált püspöki mezőváros 18. század végére kialakult hivatalszervezetét, s e területen az 1848. évi polgári forradalomig bekövetkezett leglényegesebb változásokat. Az előadó közel másfél tucat, a 19. század első felében a város irányításában jelentős szerepet játszó személy közhivatali pályafutásának legkiemelkedőbb állomásait vázolta fel, amelyek tanulságait így foglalta össze: Általános és jellemző tény volt, hogy Szombathelyen a vizsgált időszakban a városi igazgatás legfontosabb funkcióit — városbíró, jegyző majd főjegyző, ügyész majd főügyész, a városi pénztárak perceptorai — betöltő személyek általában hosszabb-rövidebb ideig tartó közhivatali előélet után általában hosszú ideig láthatták el feladatukat. A szombathelyi adatokból kirajzolódó kép alapján úgy tűnik, hogy az 1800 és 1848 között egy kifejezetten erre a feladatra vállalkozó, jelentős részben megfelelő szakismerettel rendelkező hivatali elit végezte a város irányítását, amely rétegben a nemesek mellett a nem nemesi származású értelmiség is jelentős súllyal képviseltette magát, s amely réteg egy része mögött megtalálható volt a korábbi eredményes iparüzői vagy kereskedői tevékenység révén felhalmozott tőke. Bajzik Zsolt (Szombathely) a 19. század második felének tárcsái (ma Tatzmansdorf, Ausztria) fürdővendégeit vizsgálta. Forrásul a különböző célból készült vendéglisták szolgáltak. Az elhangzottak azt bizonyították, hogy Tárcsa a Vas vármegyei elit által rendszeresen felkeresett fürdő volt. Regionális vonzással rendelkezett a szomszéd megyék és Ausztria ezen rétegei felé is. A férfi fürdővendégek körében több nagy csoport különböztethető meg: arisztokraták, politikusok, művészek, tudósok, polgárok, gyárosok, bankárok, kereskedők, iparosok stb. Mivel Tárcsa elsősorban a „női betegségekére javallt fürdőhely volt, ezért is magas itt a vizsgált korban a hölgy látogatók száma, aránya, bár számos esetben a családfő elfoglaltsága és egyéb okok következtében nem tudott feleségével, gyermekeivel együtt nyaralni. A 19. században, a vasutak kiépülése után, a magyar arisztokrácia szívesebben utazott külföldre üdülni, e tendencia Tárcsán is nyomon követhető. Söptei Imre (Kőszeg) a Vas vármegyei tisztviselői kar 1861-1862. évi újjászervezésével kapcsolatos kutatásait ismertette. Vizsgálta a véglegesen kialakított tisztviselői állományt a korábbi pálya, születési hely, életkor, nyelvtudás, végzettség, fizetés szerint. A korabeli hivatali, közigazgatási elitről alkotott kép arról tanúskodik, hogy a túlnyomó többség a Bach-korban kezdte közigazgatási pályáját, negyedük az alkotmányos időszakban is alkalmazásban volt, magyarul, németül (90%) és nagy részük latinul is beszélt, a nemzetiségiek nyelvét csak páran ismerték, néhány külföldi kivételével Vas vármegyeiek voltak, 40%-ban családosak. A szolgabírókig bezárólag szinte mindenki rendelkezett jogi végzettséggel. Az 1867. évi rendszerváltás után alig maradtak pozícióban, de a későbbiekben új alapokra helyezett közigazgatás és jogszolgáltatás nem nélkülözhette a polgári jogrendszerbe beletanult vagy már abban felnőtt első szakemberi gárdát. Melega Miklós (Szombathely) előadásának címe Mérnökök a szombathelyi városvezetésben volt. Az előadó a szombathelyi hivatali-közigazgatási elit egy sajátos 76
