LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Mónus Imre: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok • 2000. [LSZ 2000/3. 72-76. p.]

kiűzésével jelentőségük hanyatlott. A hajdú gyalogos katona volt, hasonlóan az orosz kozákokhoz. A szabad hajdúk garázda harcosok voltak, alacsony életszínvonalon éltek, életük a jobbágyok életénél változatosabb és kalandosabb volt. A letelepítés, a termelőmunka minőségi változást hozott életükben. Székelykérdések az 1848-as erdélyi országgyűlésen címmel tartotta meg előadását Egyed Ákos kolozsvári egyetemi tanár. Az erdélyi országgyűlésen 1848. március 20-án a kolozsvári programban nem szerepelt a székelykérdés, de a székelyek bekapcsolódtak a szabadságharcba, főleg Bem József seregében harcoltak. Polgári szabadságjogok tulajdonábajutottak, megindult köztük a polgárosodás folyamata. Pál Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltáros Marosszék a 18. században című előadása következett. Marosszékben 1711 után megszűnt a hadkötelezettség. Ez nagy változást hozott. Az adó beszedése a közgyűlés feladata lett. 1784-ben, II. József uralkodása idején további változtatásokra került sor a közigazgatásban az új vármegyék kialakulásával, a járások megszervezésével. Gernot Nussbacher tudományos kutató Brassó város és vidéke közigazgatása aló. század végéig címmel készítette el dolgozatát. Az előadás első része Brassó sajátos földrajzi fekvésével foglalkozott, kiemelve, hogy fontos útvonal mentén épült és ez meghatározóvá lett fejlődésében, gazdasági életének alakulásában. A város a hagyomány szerint Károly Róberttől kapott oklevelet, de ezt nem tudta igazolni, mert az elveszett. A város nagy kiváltságlevele Nagy Lajostól származik. Brassó közigazgatása az évszázadok során sokszor változott, de jelentősége mindig megmaradt. Veliky János docens Eötvös véleménye a vármegye politikai szerepéről a reformkorban című előadásában Eötvös József Reform című művét elemezte, amely szerint a vármegye negatív szerepet töltött be a.reformkorban. Ez a vélemény 1844 után alakult ki. Az országgyűlés felső táblája ekkor konzervatív, az alsó tábla viszont liberális többségű volt. Eötvös hangsúlyozta, hogy a felsőtáblát is liberalizálni kellene, megemlítve, hogy Kossuth is komolyan bírálta a vármegyéket. A rendi autonómiát polgári autonómiának kell felváltania, ez a politikai modernizáció útja. Róka Péter újvidéki egyetemi tanár A kun kerületek viszonyulása a dél-magyarországi vármegyékhez című előadásában vázolta, hogy a kunok a Duna-Tisza közén, a Körös, Temes vidékén, az Észak-Bánát mezővárosaiban, a Marosközben, a Duna-Szá-va vidékén éltek. Korábban Kelet-Szerbia hegyes vidékén tartózkodtak, hegyi jószágtartással foglalkoztak. A kun nemzetségfők a szabad kunok szolgasorsba szorítására törekedtek. Ez a szembenállás jelentette a vármegyéhez való viszonyulásuk alapját is. Györe Zoltán, az Újvidéki Egyetem adjunktusa a szabad kerületek közül a sajkás kerület néhány jellemzőjét gyűjtötte össze. A sajkás kerület a Bácskának a Ferenc-csatorna és a Tisza, Duna által határolt területe. Vizsgálatát a Bácskához és a katonai határőrvidék területeihez való specifikus volta teszi indokolttá. A sajkás zász-lóalj megszervezése a Bácska déli részén 1763-ban kezdődött. A tervezett hat zászlóalj 181 l-re jött létre, szárazföldi és vízi bevetésre egyaránt vezényelhető volt, a vízi hajózást biztosították és védelmezték. A sajka hosszú, vékony, evezős-vitorlás fahajó volt. Léteztek ágyúnaszádok is. Titelen volt az arzenál, a központ és a téli szállás. A vezénylet és közigazgatás nyelve a német volt. Első harci bevetésük a bajor háborúban volt 1778-ban. A Napóleon elleni háborúban is jeleskedtek. A legénység zömmel szerb, a tisztek németek voltak. 1848-ban a szerb felkelőkhöz csatlakoztak. 74