LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Czégény Istvánné: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Nap. • 1998. [LSZ 1998/1. 67-70. p.]

nyarán megfogalmazott magyar és szovjet vasútrekonstrukciós programoknak és a vasúti hidak újjáépítésének ismertetése. Az első hároméves tervvel kapcsolatban a ténylegesen elvégzett munkálatok áttekintése mellett kitért azokra a vasútfejlesztési tervekre is, amelyeket 1947-ben a megye települései megfogalmaztak, a késó'bbiekben azonban csak igen kis mértékben valósultak meg. Az előadó elsősorban a közforgalmú vasutak helyzetével foglalkozott, de röviden utalt a gazdasági vasutak állapotára és problémáira is. Szikszai Mihály főlevéltáros „A szolnoki pályaudvar épületei" című előadásában sokoldalúan mutatta be, hogy a vasútnak, így a pályaudvaroknak is döntő szerepe volt Szolnok megyeszékhellyé válásában. Az első személypályaudvar felvételi épületét - ami ma is áll az Indóház úton - másfél évszázaddal ezelőtt, 1847. szeptember l-jén adták át. A következő állomásépületet - már a mai pályaudvar helyén - 1857-ben építette a Tiszavidéki Vasúttársaság. A harmadik felvételi épület 1909-re készült el. A mai személypályaudvar impozáns épületét a szolnoki vasúti csomópont fejlesztésének keretében alakították ki 1975-re. A Tisza-parton álló első Indóház - amelyet a jubileum alkalmából történelmi emlékhelynek nyilvánítottak - és a mai állomásépület rendkívül jól szimbolizálja a vasúti magasépítészet másfél évszázados fejlődését. Vadász István kandidátus „A karcag-tiszafüredi vasút építésének története" címmel mutatta be az eltérő vármegyei és helyi érdekek ellenére mégiscsak létrehozott helyiérdekű vasutat. Az országos fővonalak megépülése után, az 1870-es évektől a dél felől Tiszafüred-Füzesabony-Eger felé tervezett vasútvonal kiépítésére egyre több elképzelés fogalmazódott meg. A karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút ügyének a Debrecen-Füzesabony-Ohat-Polgár közötti vasútvonal építése adott lendületet. Bár Csávolszky Lajos és Lipcsei Tamás megszerezte az előmunkálati engedélyt, a vasútvonal futását illetően eltérő vélemények alakultak ki. A tényleges építési munka 1895 júniusában kezdődött el, a vonal tervezett hossza 43,3 km volt. A munkálatok közel 1 évig tartottak, a megnyitóra 1896. május 16-án került sor. Vadász István előadásának befejező részében a vasútvonal átadását követő érdekellentétekről, vitákról szólt. Örsi Julianna kandidátus előadását „A vasutak szerepe a helyi közösségek életében" címmel tartotta meg. Az 1874-ben rendezett tanácsú város státuszt elnyerő Túrkeve az ezt követő évtizedekben egyre többet áldozott az infrastruktúra fejlesztésére. Az előadó vázolta a város vezetőinek kiemelkedő szerepét abban, hogy megnyerték a lakosságot a vasút ügyének. Bár sem a megye, sem pedig Kisújszállás támogatását nem sikerült megszerezniük, ennek ellenére 1885. október 4-én mégis felavatták a mezőtúr-túrkevei helyiérdekű vasutat. Szerencsére a kor haladó szellemű polgárai felismerték a vasút fontosságát és támogatták a város törekvését, így pl. a túrkevei származású Gajzágó Salamon állami számvevő, Lukács Pál államtitkár, majd később Tóth János országgyűlési képviselő. A vasút továbbfejlesztése a XX. században állandóan napirenden volt Túrkeve életében, de ez az országos koncepcióba nem illett bele, ezért félbehagyták, illetve visszafejlesztették. Ez pedig napjainkra a város fejlődésének legfőbb akadályává vált. Szabó Antal helytörténész ,A vasutasok életmódja" című előadása zárta a levéltári napot. Az előadás folyamatában a hol éltek és hogyan éltek gondolatsora húzódott végig. A hol éltek keretén belül a korabeli állomás szerkezetét elemezte. A hogyan éltek keretén belül a paraszti életből kivált, de ahhoz sok szálon kapcsolódó, ugyanakkor az új, vasutas munkakör ellátásából fakadó követelmények is megfelelni igyekvő emberek mindennap-69